Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Sámuel családja

1 Élt egy ember Efraim hegyvidékén, Ráma városában, akit Elkánának hívtak. Efraim törzsébe, Cúf nemzetségébe tartozott, apját Jeróhámnak hívták, aki Elihú fia, ő pedig Tóhú fia, ő pedig Cúf fia volt.

² Elkánának két felesége volt: Anna, aki meddő volt, és Peninná, akinek már születtek gyermekei.

³ Elkána minden évben fölment Rámából Silóba, hogy ott az Örökkévalót, a Seregek Urát imádja és áldozatokat mutasson be neki. Ebben az időben Silóban Hofni és Fineás, Éli fiai teljesítettek papi szolgálatot az Örökkévalónak. ⁴ Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, a családja minden tagjának adott egy-egy részt az áldozati ételből: a feleségének, Peninnának, meg a fiainak és leányainak is. ⁵ A másik feleségének, Annának is ugyanakkora^[a] részt adott, mert őt nagyon szerette, annak ellenére, hogy az Örökkévaló Annának nem adott gyermeket.

⁶ Peninná, Anna vetélytársa sokszor felemlegette, hogy neki születtek gyermekei, míg Annának az Örökkévaló nem adott gyermeket. Ezzel Annát nagyon megalázta és elkeserítette. ⁷ Így ment ez évről-évre akkor is, amikor a család együtt ment föl az Örökkévaló házához. Emiatt Anna sokszor annyira elkeseredett, hogy nem is evett az áldozatból, csak sírt.

⁸ Így történt ez abban az évben is, amikor megint Silóban voltak. Elkána próbálta vigasztalni: „Ne sírj Anna! Inkább egyél valamit, ne szomorkodj! Nem többet érek én neked, mintha tíz fiad lenne?”

Anna fogadalma

⁹ Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon.^[b] Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken. ¹⁰ Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott. ¹¹ Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon se bort, se más részegítő italt,^[c] és borotva ne érje a fejét!”

^12-13 Ahogy Anna hosszasan imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli felfigyelt arra, hogy az asszony szája mozog, de a hangját nem hallani. Ezért arra gondolt, hogy Anna biztosan részeg lehet, pedig ő csak magában imádkozott. ¹⁴ Rá is szólt az asszonyra: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Jobb lenne, ha nem innál többet!”

¹⁵ Anna így válaszolt: „Nem, Uram, nem részeg vagyok, hanem szomorú. Nem ittam semmiféle részegítő italt, csak a szívem bánatát öntöttem ki az Örökkévaló előtt. ¹⁶ Ne gondolj rólam semmi rosszat, mert nagy bánatom és keserűségem miatt imádkoztam ilyen sokáig.”

¹⁷ Éli akkor ezt mondta: „Izráel Istene adja meg neked, amit kértél tőle! Menj haza békességben!”

¹⁸ „Tekints rám jóindulattal!” — felelte Anna, azután elment. De ettől fogva nem volt bánatos többé, és nem utasította vissza, ha étellel kínálták.

Pál az új kormányzó előtt

25 Miután az új kormányzó, Fesztusz megérkezett a tartományába, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. ² Itt a főpapok és a zsidók vezetői előterjesztették a Pál ellen szóló vádjaikat. ³ Arra kérték Fesztuszt, hogy a kedvükért hozassa Jeruzsálembe, mivel azt tervezték, hogy Pált útközben megölik. ⁴ Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik. ⁵ Azt ajánlotta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cézáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.

⁶ Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszatért Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált. ⁷ Amikor Pál megérkezett, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és igen sok dologgal vádolták, de semmit sem tudtak rábizonyítani. ⁸ Pál így védekezett: „Semmit sem vétettem sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”

⁹ Fesztusz azonban kedvében akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem fölötted ezekben a dolgokban?”

¹⁰ Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmit nem vétettem a zsidók ellen, ezt te is tudod, Fesztusz! ¹¹ Ha vétkeztem, és a törvény szerint meg kell halnom, akkor nem fogok kegyelemért könyörögni. Viszont ha az ellenem felhozott vádakat nem tudják bizonyítani, akkor engem senki nem szolgáltathat ki a vádolóimnak! Azt akarom, hogy maga a császár legyen a bíró az ügyemben. Ehhez jogom van!”

¹² Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt kérted, hogy a császár mondjon ítéletet fölötted, ezért hozzá küldelek.”