Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
20 Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló,
mikor bajban vagy!
Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!
2 Szentélyéből küldjön segítséget,
a Sionból erősítsen és támogasson!
3 Emlékezzen felajánlott áldozataidra,
s égőáldozataidat fogadja szívesen! Szela
4 Adja meg neked,
amit teljes szívből kívánsz,
valósítsa meg minden tervedet!
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek,
hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek!
Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!
6 Most már tudom, hogy az Örökkévaló
győzelmet ad felkent királyának!
Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből,
és erős jobbjával győzelemre segíti.
7 Ezek harci szekereikben bíznak,
mások erős lovaikkal dicsekednek,
mi pedig Istenünket,
az Örökkévalót hívjuk segítségül,
és vele dicsekszünk!
8 Azok vereséget szenvednek,
és holtan esnek össze,
mi pedig talpon maradunk, és győzünk!
9 Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat!
Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!
Az elindulás és letáborozás ideje(A)
15 Amikor a Találkozás Sátorát, vagyis a Szövetség Sátorát[a] fölállították, az Örökkévaló jelenlétének felhője borult föléje és betakarta. Estétől reggelig a felhő úgy világított, mintha tűz égne benne. 16 Ettől kezdve így volt ez mindig: nappal állandóan betakarta a Sátrat a felhő, amely éjjel tűznek látszott.
17 Amikor a felhő fölszállt a Sátorról, Izráel népe tábort bontott, útnak indult és követte a felhőt. Ahol pedig a felhő megállapodott, ott ismét tábort vertek. 18 Az Örökkévaló jeladása szerint vándoroltak és táboroztak Izráel fiai.
Ameddig a felhő nem mozdult a Sátor fölül, addig ők sem mentek tovább, 19 még akkor sem, ha a felhő sokáig egy helyben állt. Követték az Örökkévaló jeladását, és nem mozdultak ők sem. 20 Előfordult, hogy a felhő csak néhány napig időzött a Sátor fölött — de akkor is csak a felhőt követve maradtak, vagy mentek tovább. 21 Volt úgy, hogy a felhő csak egyetlen éjjel maradt egy helyben, és másnap reggel már tovább is indult. A tábor ilyenkor is azonnal követte. Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult. 22 Ha néhány napig, egy teljes hónapig, vagy még hosszabb ideig nem mozdult a felhő a Sátor fölül —, Izráel népe sem indult útnak, hanem sátraikban időztek. De amikor a felhő fölszállt a Szent Sátorról, a tábor is útnak eredt.
23 Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak le, és az ő parancsa szerint indultak el. Engedelmeskedtek az Örökkévaló rendelkezéseinek és parancsainak, amelyeket Mózesen keresztül kaptak.
Isten trónja a Mennyben
4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” 2 Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, 3 aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. 4 A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. 5 A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. 6 A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.
A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. 7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. 8 Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:
„Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható,
aki volt, aki van, és aki el fog jönni!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center