Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
24 Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel,
és milyen sokfélét!
Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit!
Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
25 Itt ez a hatalmas óceán!
Mérhetetlen tágas és széles,
mégis telve van számtalan teremtményeddel,
kicsikkel és nagyokkal!
26 Hajók járnak a színén,
s hatalmas tengeri állatok[a] játszanak benne,
a teremtményeid!
27 Mind tőled várják,
hogy időben megkapják táplálékukat.
28 Mikor adsz nekik, összegyűjtik,
megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
29 Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek,
ha visszaveszed leheletüket,
elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
30 Mikor rájuk leheled Szellemed,
teremtményeid életre kelnek,
és megint betöltik a föld színét.
31 Dicsőség az Örökkévalónak örökké,
örüljön minden teremtményének!
32 Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg,
ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!
33 Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót!
Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Fogadja szívesen énekemet!
Az Örökkévaló előtt örvendezek!
35 Pusztuljanak ki a földről a bűnösök,
vesszenek el a gonoszok!
Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Bábel tornya
11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. 2 Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet[a] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. 3 Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.
4 Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”
5 Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. 6 Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! 7 Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”
8 Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. 9 Azért nevezik azt a várost Bábelnek,[b] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.
Krisztus „Teste”
12 Az emberi test egységes egész, bár sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. 13 Mert bennünket — zsidókat és nem zsidókat, rabszolgákat és szabadokat — ugyanaz a Szent Szellem egyesített egyetlen „Testté”, amikor bemerítkeztünk, és ugyanazt a Szent Szellemet ittuk.
14 Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. 15 Ha például a láb azt mondaná: „mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? 16 Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? 17 Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! 18 Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. 19 Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? 20 Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen, egységes egész.
21 Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!” A fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!” 22 Sőt ellenkezőleg, éppen azokra a testrészekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket érzékenyeknek, sérülékenyeknek tartunk. 23 Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak. 24 Azoknak a testrészeknek viszont, amelyek egyébként is szemrevalóak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. 25 Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. 26 Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.
27 Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center