Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Az első ember az Éden kertjében

⁴ Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, ⁵ még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje^[a].

⁶ De vízpára^[b] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.

⁷ Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét^[c] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké.

⁴² Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. A feltámadott test viszont romolhatatlan és elpusztíthatatlan! ⁴³ Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány, de amikor feltámad, már dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, már nincs benne semmi erő, de milyen erőteljes lesz, amikor majd feltámad! ⁴⁴ Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el, de amikor feltámad, már szellemi test lesz!

Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, amelyet az emberi lélek ural, úgy van szellemi test is, amelyet a szellem kormányoz. ⁴⁵ Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.”^[a] Az „utolsó Ádám”^[b] viszont életet adó szellem. ⁴⁶ Azonban nem ez a szellemi ember jött először, hanem a lelki, vagyis a természetes ember, csak azután jött a szellemi ember. ⁴⁷ Az első ember a földből származik, hiszen Isten a földből formálta. A második ember a Mennyből jött. ⁴⁸ Amilyen volt az első, a földből való ember, olyan a többi földi ember is. Viszont, amilyen az a Mennyből való, olyanok azok is, akik szintén a Mennyből származnak. ⁴⁹ Ahogyan hasonlítunk az első földi emberre, úgy fogunk hasonlítani majd arra a mennyeire is.