Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
énekeljünk neki,
dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló,
hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye
és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger,
mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
gyertek, imádjuk őt,
térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk,
mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
kezéhez szoktatott bárányai.
Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket,
ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet,
megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”
Dávid Izráel felett is uralkodik(A)
11 Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid[a] vagyunk! 2 Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”
3 Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.
Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet(B)
4 Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik 5 kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.
6 Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.
7 Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának. 8 Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét. 9 Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.
13 Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”
14 Így feleltem: „Uram, te tudod!”
Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.[a] 15 Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában,[b] és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. 16 Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket, 17 mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center