Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
énekeljünk neki,
dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló,
hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye
és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger,
mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
gyertek, imádjuk őt,
térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk,
mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
kezéhez szoktatott bárányai.
Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket,
ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet,
megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”
Sámuel királlyá keni Dávidot
16 Az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Már határoztam felőle: nem lesz többé Izráel királya. Töltsd meg az olajtartódat[a], és indulj el, mert Betlehembe küldelek, Isaihoz! Az ő fiai közül választottam új királyt magamnak.”
2 De Sámuel ezt kérdezte: „Hogyan mehetnék oda? Ha Saul megtudja, biztosan megölet engem!”
„Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: »Azért jöttem, hogy az Örökkévalónak áldozzak.« 3 Hívd meg Isait az áldozatra, azután majd megmondom, mitévő legyél. Azt kend fel királynak, akit mutatok neked!”
4 Sámuel engedelmeskedett, és az Örökkévaló szava szerint elment Betlehembe. Amikor megérkezett, a város vezetői félve kérdezték: „Sámuel, békés szándékkal jöttél?”
5 „Igen — felelte ő —, békés szándékkal. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Örökkévalónak. Szenteljétek meg magatokat, és ti is jöjjetek el, amikor az áldozatot bemutatom!” Isait és a fiait is megszentelte Sámuel, és meghívta az áldozat bemutatására.
6 Amikor Isai és fiai megérkeztek, Sámuel meglátta Eliábot[b], és ezt gondolta: „Biztosan ő az Örökkévaló fölkentje, akit kiválasztott!”
7 De az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Ne arra tekints, hogy milyen szemrevaló külsejű, vagy daliás termetű, mert nem őt választottam. Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.”
8 Ezután szólította Isai a második fiát, Abinádábot, és Sámuelhez vezette, aki ezt mondta: „Nem, ő sem az Örökkévaló választottja.”
9 Majd Sammát vezette Isai Sámuelhez, aki ismét ezt mondta: „Ő sem az, akit az Örökkévaló választott.”
10 Isai a fiai közül hetet már sorra odavezetett Sámuelhez, de a próféta mindegyikre ugyanazt mondta: „Nem, nem ő az Örökkévaló választottja.”
11 Végül Sámuel ezt kérdezte Isaitól: „Mindegyik fiad itt van már?”
„Nem, van még egy, a legkisebbik, de ő a juhokat őrzi a mezőn” — válaszolt Isai.
„Akkor sürgősen küldj érte valakit, mert addig nem ülünk asztalhoz, amíg ő ide nem ér” — mondta Sámuel.
12 Isai elhívatta legkisebb fiát, és Sámuel elé állította. Ez a fiú pirospozsgás arcú[c], szép termetű és ragyogó szemű volt. Akkor az Örökkévaló szólt Sámuelnek: „Ő az! Őt kend föl!”
13 Sámuel vette az olajtartóját, és a fiú fejére öntötte az olajat. Így kente föl testvérei előtt a legkisebb fiút. Ekkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Dávidot — mert így hívták —, és attól kezdve vele is maradt.
Ezután Sámuel visszatért Rámába.
Tanácsok a gyülekezet vezetőinek
5 Most pedig a köztetek lévő gyülekezeti vezetőknek szeretnék tanácsokat adni. Magam is ilyen vezető — és így a társatok is vagyok. Láttam Krisztus szenvedéseit, és veletek együtt fogok részt venni a dicsőségben, amely majd mindenki számára látható lesz. 2 Kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint a jó pásztor: viseljetek gondot azokra, akikért felelősek vagytok — de ne kényszerből, hanem önként, mert ez Isten akarata! Olyanok ők, mint Isten nyája.[a] Ne a pénz utáni kívánságtól hajtva végezzétek a munkátokat, hanem készségesen! 3 Ne zsarnokoskodjatok a rátok bízottakon, hanem mutassatok nekik példát! 4 Amikor majd Jézus, a Főpásztor megjelenik, dicsőséges koszorút kaptok, amely soha nem veszti el a szépségét.
5 Fiatalok, ti is ugyanígy engedelmeskedjetek a gyülekezet vezetőinek! Mindannyian legyetek alázatosak egymás iránt, mert:
„Isten ellenáll a büszkéknek,
de kegyelmesen bánik az alázatosakkal.”[b]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center