Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
150 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek Istent szentélyében!
Dicsérjétek őt hatalma helyén, a Mennyben!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérje őt a trombita hangja,
dicsérje lant és hárfa zengése!
4 Dicsérjétek dobokkal és tánccal,
dicsérjétek húros hangszerekkel és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral,
dicsérjétek hangos cintányérral!
6 Aki csak él, mind dicsérje az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
A helyreállítás ígérete
30 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 2 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam. 3 Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”
4 Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:
5 „A félelem és rettegés kiáltozása hallatszik,
nincs békesség sehol!
6 Nézzétek, és csodálkozzatok!
Hát a férfiak is szülnek?
Miért látom őket összegörnyedve,
ágyékukra szorított kézzel,
mint a vajúdó asszonyokat?
Miért olyan sápadt és rémült az arcuk?
7 Jaj! Rettenetes az a nap,
nincs hozzá hasonló,
s megszorongatja Jákób népét,
de végül kiszabadulnak a bajból.
8 Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket! 9 Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot[a], akit trónra emelek.
Ne félj szolgám, Jákób népe!(A)
10 Ne félj hát, szolgám, Jákób
— mondja az Örökkévaló —,
ne rettegj Izráel[b],
mert én megszabadítlak a távoli országokból,
és gyermekeidet a fogság földjéről.
Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek,
senki sem háborgat, nem rémít meg többé!
11 Mert veled vagyok, hogy megmentselek
— mondja az Örökkévaló —,
véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak,
de nektek nem vetek véget.
Igazságosan megfenyítelek,
mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.
10 Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke.
Isten szeretetével szeressétek egymást!
11 A régi parancs — amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást. 12 Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta a testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat tett, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat.
13 Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket azok, akik nem hisznek Istenben! 14 Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki ugyanis nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik. 15 Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos,[a] és jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.
16 Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét áldozatul adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center