Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
133 Milyen jó és kedves,
mikor a testvérek harmóniában,
jó egyetértésben élnek!
2 Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején,
amely lecsordul szakállán,
beborítja egész ruháját!
3 Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata,
amely leszáll Sion hegyeire.
Oda küld az Örökkévaló áldást
és örök életet.
Nebukadneccar álma a szoborról
2 Uralkodása második évében[a] egyszer Nebukadneccar király álmot látott, és felébredt. Az álom miatt annyira nyugtalan lett, hogy nem tudott tovább aludni.
2 Azonnal hívatta az udvari bölcseket[b], varázslókat, asztrológusokat és jósokat, hogy fejtsék meg az álom értelmét. Amikor azok összegyűltek, és a király elé álltak, 3 ezt mondta nekik: „Álmot láttam, amely nagyon felzaklatott, mert nem értem, mit jelent!”
4 Az udvari bölcsek így feleltek arám nyelven[c]: „Királyunk, örökké élj! Mondd meg szolgáidnak, mit álmodtál, és mi megfejtjük az értelmét!”
5 A király azonban ezt mondta: „Visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy ha nem tudjátok megmondani, mit álmodtam, és hogy az mit jelent, akkor kivégeztetlek benneteket, és házatok romjai szemétdombbá lesznek. 6 Ha viszont mindkettőt megmondjátok, gazdagon megjutalmazlak, és nagy méltóságra emellek titeket. Mondjátok el tehát nekem mind az álmot, mind annak értelmét!”
7 A bölcsek másodszor is ezt válaszolták: „Mondja meg előbb a király a szolgáinak, hogy mit álmodott, akkor megfejtjük az álom jelentését.” 8 De a király nem engedett: „Látom már, hogy csak az időt húzzátok! Mivel tudjátok, hogy szavamat nem vonom vissza, 9 és képtelenek vagytok megmondani, mit álmodtam, semmiképpen nem menekülhettek meg a kivégzéstől. Ezért biztosan megegyeztetek egymás között, hogy valami hazug és értelmetlen magyarázattal próbáltok majd előállni, amíg majdcsak meggondolom magam. Mondjátok hát meg, mit álmodtam, akkor elhiszem, hogy valóban meg tudjátok fejteni az értelmét is.”
10 A bölcsek ekkor így válaszoltak: „Nincs a földön ember, aki teljesíteni tudná a király kérését! Soha még a leghatalmasabb uralkodó sem kívánt ilyet egyetlen bölcstől, asztrológustól, vagy jóstól sem. 11 Túl nehéz dolgot kíván a király! Ezt a titkot csakis az istenek tudják megfejteni, akik nem laknak együtt az emberekkel.”
12 Ezt hallva a király szörnyű haragra lobbant, és megparancsolta, hogy végezzenek ki minden bölcset Babilonban. 13-15 Miután a parancsot kiadták, Arjók, a királyi testőrség parancsnoka elindult, hogy kivégezze a bölcseket. Kereste Dánielt és társait is, hogy végrehajtsa rajtuk a király ítéletét.
Dániel azonban bölcsen és okosan megkérdezte Arjókot: „Miért adott a király ilyen kegyetlen és sürgős parancsot?”
Arjók pedig elmondta, mi történt. 16 Akkor Dániel azonnal bement a királyhoz. Kérte, hogy adjon neki egy kis időt, és akkor meg fogja mondani az álom megfejtését.
17 Majd hazament, és mindent elmondott a társainak, Hananjának, Mísaélnek és Azarjának. 18 Kérte őket, hogy együtt könyörögjenek irgalomért a menny Istenéhez ezzel a titokkal kapcsolatban, hogy ne kelljen elpusztulniuk a többi babilóniai bölcsekkel együtt.
Isten kijelenti a titkot Dánielnek
19-20 Ezután Isten éjjeli látomásban megmutatta a titkot Dánielnek, aki örömében így dicsérte és áldotta a menny Istenét:
„Áldott legyen Isten neve
öröktől fogva örökké,
mert övé a bölcsesség
és a hatalom!
21 Ő változtatja meg az időket és korszakokat,
leszállítja trónjukról,
és trónra emeli a királyokat.
Bölcsességet ad a bölcseknek,
tudást az értelmeseknek,
22 kijelenti a mélységes titkokat,
az elrejtett dolgokat.
Tudja, mi van a sötétségben,
hiszen a világosság nála lakik.
23 Hálát adok neked, őseim Istene,
és dicsérlek!
Te adtál nekem bölcsességet és hatalmat,
leleplezted a titkot, amelyet kértünk tőled,
s a király álmát megmutattad!”
A jeruzsálemi közösség imádsága
23 Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. 24 A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. 25 Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül:
»Miért kiabálnak dühösen a nemzetek?
Miért készítenek Isten ellen terveket?
Hiszen nem lesz azokból semmi!
26 A föld királyai harcra készültek,
a fejedelmek összefogtak
az Örökkévaló és Messiása ellen.«[a]
27 Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. 28 Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. 29 Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! 30 Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”
31 Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center