Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

¹⁰ Ti azt mondjátok erről a helyről, hogy elpusztult és lakatlan, még állatok sem élnek itt. Így is van: Júda városai és Jeruzsálem utcái kietlen romhalmazzá lettek, lakatlanok, s még állatokat sem látni bennük. ¹¹ Én, az Örökkévaló pedig azt mondom, hogy ismét hallatszik majd e helyen az öröm és vidámság hangja, menyasszony és vőlegény szava, meg azoknak az éneke, akik a dicséret hálaáldozatát hozzák az Örökkévaló Templomába:

Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből és fogságból, helyreállítom őket, és olyanok lesznek, mint régen.”

¹² Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ez a hely most emberek és állatok nélküli kietlen pusztaság. De eljön az idő, amikor majd ismét pásztorok fogják itt a nyájaikat terelgetni. Igen, Júda összes városaiban lakni fognak, s a pásztorok juhnyájaikat a legelőre vezetik, és megpihentetik. ¹³ Bizony, így lesz ez az egész országban: a nyugati dombvidék, a síkság és a déli vidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban! Még nyájak fognak átmenni a pásztorok keze alatt, amint megszámolják állataikat — ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Prófécia az Igazságos Csemetéről

¹⁴ Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor beteljesítem jó ígéreteimet, amelyeket Izráel és Júda népének tettem.

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(A)

³² Jézus vezetésével elindultak Jeruzsálem felé. A tanítványok megrettenve követték, és a többiek is féltek. Útközben Jézus ismét félrehívta a tizenkettőt, és arról beszélt nekik, hogy mi fog vele történni: ³³ „Látjátok, most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát majd átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra fogják ítélni, majd átadják az idegenek kezébe. ³⁴ Azok kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják, és végül megölik. Három nappal később azonban fel fog támadni.”

Bartimeus visszanyeri a látását^(A)

⁴⁶ Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. ⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁸ Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁹ Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”

Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” ⁵⁰ Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.

⁵¹ Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”

„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.

⁵² Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.