Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Az új szövetség ígérete

³¹ „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! ³² Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! ³³ Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. ³⁴ Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Nátán próféta nála járt, miután Dávid vétkezett Betsabéval.

Bét

⁵ Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki:

⁶ Egy másik helyen ezt mondja:

⁷ Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését. ⁸ Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett. ⁹ Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki, ¹⁰ mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.

A búzaszem példázata

²⁰ A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. ²¹ Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, ²² azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.

²³ Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴ Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.

²⁵ Aki ragaszkodik^[a] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. ²⁶ Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Jézus előre jelzi a halálát

²⁷ „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! ²⁸ Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”

Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”

²⁹ Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.

Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.

³⁰ Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. ³¹ Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét^[b] elűzzék. ³² Engem pedig föl fognak emelni a földről,^[c] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” ³³ Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.