Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
10 Megmentette azokat,
akik a halál árnyékában, sötétségben ültek,
nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak,
a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg,
megbotlottak, elestek,
nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket,
és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte,
és záraikat szétzúzta!
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
amelyet magam ültettem kertembe,
hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
megvalósítom a maga idején.”
Én vagyok a világ világossága!
12 Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”
13 Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”
14 Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. 15 Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, 16 de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. 18 Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”
19 Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”
Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” 20 Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center