Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Ötödik Könyv

(Zsoltárok 107–150)

⁵ Akkor én, Dániel, észrevettem két másik személyt is: az egyik a folyó innenső, a másik a túlsó partján állt. ⁶ Egyikük megkérdezte a lenvászonba öltözött férfitól, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor fognak beteljesedni ezek a csodálatos dolgok?”

⁷ Ekkor a lenvászonba öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, mindkét kezét az égre emelte, és megesküdött az örökké élő Istenre, hogy egy időszak, két időszak és egy fél időszak múlva, amikor véget ér annak hatalma, aki a szent nép erejét megrontja, mindezek be fognak teljesedni.

⁸ Hallottam ugyan, amit mondott, de nem értettem, mit jelent, ezért megkérdeztem tőle: „Uram, mi lesz ezeknek a dolgoknak a végső kimenetele?”

⁹ Ő azonban így válaszolt: „Ne aggódj, Dániel, te csak menj tovább békességben az utadon! Ez a kijelentés — lezárva és lepecsételve — megmarad egészen az utolsó időkig. ¹⁰ Sokan meg fognak tisztulni, fehérek lesznek, és próbára teszik őket. A gonoszok azonban továbbra is gonoszul cselekednek. A gonoszok közül senki sem fogja érteni ezt a látomást, de a bölcsek majd megértik.

¹¹ Attól kezdve, hogy a naponkénti égőáldozatot megszüntetik, és felállítják a pusztító erejű utálatos bálványt, 1 290 nap telik el. ¹² Boldogok, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak, és megérik az 1 335 nap elteltét!

¹³ Te pedig, Dániel, menj tovább békességben az utadon! Elpihensz majd, azután fölkelsz a napok végén, és megkapod kijelölt örökségedet.”

⁷ aki megváltott bennünket a vére, vagyis a halála árán. Rajta keresztül kaptuk meg bűneinkre a bocsánatot Isten kegyelmének gazdagsága szerint.

⁸ Isten elárasztott bennünket kegyelmével, mindenféle bölcsességgel és megértéssel. ⁹ Megismertette velünk mideddig elrejtett tervét, amelyet tetszése szerint készített, és Krisztus által akar megvalósítani. ¹⁰ E terv szerint, amikor erre megérik az idő, Isten mindent egybeszerkeszt Krisztusban — mindent, ami a Mennyben és a Földön van —, és őt teszi mindennek fejévé.

¹¹ Krisztusban kaptuk meg az örökségünket Istentől, ahogyan ezt ő már előre elhatározta, mert ez így felelt meg a céljának. Isten ugyanis mindent a saját elhatározása és akarata szerint cselekszik. ¹² Bennünket, akik elsőként reménykedtünk a Krisztusban, Isten arra választott ki, hogy dicséretet szerezzünk dicsőségének.

¹³ Ti is hallottátok az igazság üzenetét, üdvösségetek örömhírét, és hittetek Krisztusban. Isten pedig Krisztusban megjelölt benneteket egy különleges jellel: a megígért Szent Szellemet adta nektek is. ¹⁴ A Szent Szellem a foglalója az örökségünknek és a biztosítéka annak, hogy azt egyszer teljes egészében birtokba is fogjuk venni. Mindennek a célja pedig Isten dicsőségének dicsérete.