Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
és akik már meghaltak,
bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
még utódaink is őt szolgálják,
az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
a születendő nemzedéknek!
Hágár és Izmáel
16 Száraj, Abrám felesége nem szült még gyermeket, de volt egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár. 2 Azt mondta hát Száraj Abrámnak: „Kérlek, figyelj rám! Az Örökkévaló nem engedte meg, hogy gyermeket szüljek. Tedd meg hát a kedvemért, hogy hálj a szolgálómmal, Hágárral — akkor talán ő majd szül neked gyermeket, akit a sajátomnak tekinthetek!” Abrám beleegyezett. 3 Így hát Abrám felesége, Száraj a férjének ajándékozta Hágárt, egyiptomi szolgálóját, hogy Abrám felesége legyen[a]. Ez tíz évvel azután történt, hogy Abrám Kánaán földjére érkezett.
4 Abrám együtt hált Hágárral, aki várandós lett. Mikor azonban Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, úrnőjét, Szárajt már nem tisztelte úgy, mint addig. 5 Ezt azután Száraj elpanaszolta Abrámnak: „Látod, hogy viselkedik velem Hágár, és te nem teszel semmit! Igaz, én adtam neked a szolgálómat, de amióta terhes lett, már nem tisztel úgy, mint azelőtt! Az Örökkévaló legyen bíró közted és közöttem!”
6 Abrám így felelt: „Száraj, Hágár mégiscsak a te szolgálód! Tegyél vele, amit akarsz!” Ettől fogva Száraj keményen és rosszul bánt Hágárral, aki végül megszökött úrnőjétől.
Ábrahám példája
4 Mit mondjunk arról, amit Ábrahám — népünk ősapja — tapasztalt a hittel kapcsolatban? 2 Ha Ábrahám a tettei alapján lett volna elfogadható Isten számára, akkor dicsekedhetne. De Isten előtt nincs mivel dicsekednie! 3 Nézzük csak, mit mond erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét. Így lett Ábrahám Isten számára elfogadható.”[a]
4 Aki dolgozik, annak nem ajándékot adnak, hanem jogos fizetést kap a munkájáért. 5 De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el. 6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:
7 „Boldogok, akiknek Isten megbocsátotta,
amikor a Törvény ellen vétkeztek,
akiknek bűneit eltakarta!
8 Boldog ember, akinek bűneit
nem tartja számon az Örökkévaló!”[b]
9 Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta őt.” 10 De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt vagy után? Bizony, még előtte! 11 A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, a hite alapján Isten már elfogadta. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki ugyan nincs körülmetélve, Isten mégis elfogadja. 12 Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve, és ezen felül ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogyan Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center