Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
3 Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
és szellemem nyugtalan. Szela
4 Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
5 Ha gondolkodom a régi időkön,
az elmúlt korok napjain,
6 éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
szellemem választ keres,
és magammal vitatkozom.
7 Végleg elfordult tőlünk az Úr?
Már nem kedvel többé?
8 Kiapadt hűsége és szeretete?
Nem szól hozzánk többé soha?
9 Véget ért Isten könyörülete?
Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela
10 Azt mondom végül:
a Felséges jobb keze megváltozott,
s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
8 Helyedben én Istenhez fordulnék,
ügyemet őhozzá vinném!
9 Mert ő csodákat tesz,
melyeknek se szeri se száma.
10 Esőt ad a föld színére,
megöntözi a mezőket,
11 felemeli az alázatosakat,
és megvigasztalja a gyászolót.
12 Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit,
s munkájuk nem lesz maradandó.
13 A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg,
és cselszövésük kudarcot vall,
14 úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak,
délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.
15 De a szegényeket megmenti Isten
a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,
16 hogy az igazságtalanság száját befogja,
a szegénynek pedig reménységet adjon.
17 Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít,
azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!
18 Mert ha ő megsebez, be is köti sebed,
ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.
19 Hatszor kiment téged a bajból,
és hetedszer sem ér el a veszedelem.[a]
20 Éhínség idején megment a haláltól,
háborúban a kardtól,
21 megvéd a pletykától, rágalomtól,
nem félsz, hogy valami rossz közeleg.
22 Kineveted a pusztítást és az éhínséget,
s a vadállatok sem bántanak,
23 szövetséged lesz még a kövekkel is,
békességben lesznek veled a mezei vadak.
24 Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van,
s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.
25 Megéred, hogy mint fűszál a réten,
annyian lesznek utódaid.
26 Érett korban és jó erőben fejezed be életed,
ahogy a maga idejében aratják le a búzát.
27 Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt,
fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”
Ha ártatlanul szenvedtek
8 Végül pedig, éljetek egyetértésben és harmóniában! Ugyanaz a gondolkodásmód és törekvés legyen bennetek! Igyekezzetek egymást megérteni! Szeressétek egymást, mint igazi, jó testvérek! Legyetek együtt érzők és alázatosak! 9 Sohase bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik, se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg áldását. 10 Ahogyan az Írás mondja:
„Aki szereti az életét,
és jó napokat akar látni,
az ne mondjon semmi gonoszságot,
se ne hazudjon!
11 Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót,
keresse a békességet és őrizze meg!
12 Mert az Úr figyel az igaz emberekre,
és meghallgatja imádságukat,
de szembeszáll azokkal,
akik gonoszságot művelnek.”[a]
13 Ugyan ki bánt benneteket, ha igazán a jóra törekedtek? 14 Ha viszont jót tesztek, és mégis szenvednetek kell, akkor is örüljetek! Tehát „ne féljetek tőlük, és ne hagyjátok magatokat megijeszteni!”[b] 15 Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek! 16 De szelíden és tisztelettel válaszoljatok nekik! Legyen tiszta a lelkiismeretetek! Így azok, akik Krisztus követése miatt kritizálnak benneteket, szégyent fognak vallani.
17 Lehet, hogy jót tesztek, és igazságosan éltek, mégis szenvednetek kell. Ha Istennek ez az akarata, ez még mindig sokkal jobb, mintha valami rosszat tesztek, és amiatt szenvedtek. 18 Hiszen maga Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt. Az Ártatlan halt meg a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen benneteket. Az emberi testben meghalt, de a Szent Szellem erejében feltámadt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center