Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
3 Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
és szellemem nyugtalan. Szela
4 Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
5 Ha gondolkodom a régi időkön,
az elmúlt korok napjain,
6 éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
szellemem választ keres,
és magammal vitatkozom.
7 Végleg elfordult tőlünk az Úr?
Már nem kedvel többé?
8 Kiapadt hűsége és szeretete?
Nem szól hozzánk többé soha?
9 Véget ért Isten könyörülete?
Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela
10 Azt mondom végül:
a Felséges jobb keze megváltozott,
s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
Elifáz prédikál Jóbnak
4 Akkor megszólalt a témáni Elifáz:
2 „Ha mondok valamit, nem bánod-e?
Ki állja meg ezt szó nélkül?
3 Sokakat tanítottál, sok éven át,
aki gyenge volt, bátorítottad,
4 szavad a botladozót felsegítette,
a roskadozó térdeket megerősítette.
5 De most, hogy te kerültél sorra, megzavarodsz?
Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd?
6 Istenfélelmed miért nem ad erőt?
Igazságos életed nem nyújt reményt?
7 Gondold csak meg, az ártatlanokat nem éri csapás!
Aki igazságosan él, nem éri veszedelem!
8 Hanem akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek,
azok aratnak veszedelmet!
9 Ezeket Isten lehelete elsöpri,
haragjának forgószele szétzúzza.
10 Olyanok lesznek, mint az ordító oroszlán,
mint a törött fogú morgó oroszlán,
11 mint nőstény oroszlán, ha nem talál prédát.
Mind elpusztulnak, s kölykeik éhen halnak.
12 Titokzatos szót hallottam,
suttogás jutott fülembe,
13 mikor éjjeli látomáson töprengtem éppen,
s mély álomba zuhantam hirtelen.
14 Félelem és remegés fogott el,
még csontjaim is reszkettek.
15 Egy szellem suhant el arcom előtt,
s még a hajam is égnek állt.
16 Csendben megállt előttem,
de nem láttam alakját,
valaki ott volt, éreztem.
Azután megszólalt:
17 »Vajon az ember megállhat-e Isten előtt?
Számára lehet-e valaki elfogadható?
18 Hiszen még mennyei szolgáiban sem bízhat,
még angyalaiban is talál hibát!
19 Hát még az emberekben,
akik porból épített agyagházakban laknak,[a]
s könnyebben szétnyomhatók a molynál!
20 Reggeltől estig csak szenvednek,
majd örökre elvesznek, de észre sem veszi senki.
21 Sátoruk cövekét kihúzzák,
s meghalnak bölcsesség nélkül.«”
Halálból az életre
2 Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet[a] követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. 3 Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és a régi természetünk kívánságai uralkodtak rajtunk. A saját elgondolásainkat törekedtünk megvalósítani, és igyekeztünk elérni, amit a régi természetünk megkívánt. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.
4 Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, 5 ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! 6 Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket. 7 Isten így akarta megmutatni — még a jövendő korszakoknak is — kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk.
8 Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! 9 Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. 10 Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center