Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára.
110 Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak:[a]
„Ülj mellém, jobb oldalamra,
míg ellenségeidet lábad alá vetem!”
2 Az Örökkévaló nyújtja ki
hatalmad pálcáját Sionból:
„Hajtsd uralmad alá ellenségeidet,
uralkodj közöttük is!”
3 Néped önként jelentkezik,
amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló.
Fiatal harcosaid
megszentelt ruhákba öltöznek,
kora reggel köréd gyülekeznek,
mint hajnalban születő harmat a mezőn.[b]
4 Megesküdött az Örökkévaló,
és soha vissza nem vonja:
„Örökké pap vagy te,
Melkisédek papsága szerint.”
23 Ó bárcsak feljegyeznék szavaimat!
Bárcsak könyvtekercsbe írnák azokat!
24 Vasvesszővel írják ólomtáblára,
sziklába véssék, hogy fennmaradjon örökre!
25 Mert tudom, hogy Megváltóm él!
Mikor eljön a vég, itt fog állni a Földön,
és védelmemre kel!
26 Miután bőröm és testem elpusztul,
meg fogom látni Istent!
27 Igen, meglátom őt a saját szememmel!
Én magam látom meg,
és nem lesz számomra idegen![a]
Mennyire égeti belső részeimet,
Az istenfélő élet titka
14 Mindezeket abban a reményben írom neked, Timóteus, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha mégis késnék, ebből a levelemből megértheted, hogyan kell élni és viselkedni Isten családjában.[a] Ez a család pedig az élő Isten Eklézsiája, amely támasza és szilárd alapja az igazságnak. 16 Kétségtelenül nagy az istenfélő élet titka, amelyet Isten kijelentett nekünk:
Jézus Krisztus[b] emberi formában megjelent közöttünk,
a Szent Szellem tanúsította,
hogy igazságos volt,
és látták őt az angyalok.
Hirdették a népeknek,
szerte a világon hittek benne,
és felment dicsőségben a Mennybe.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center