Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
12 De te, Örökkévaló,
örökké uralkodsz, mint király!
Neved dicsősége
nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13 Kelj fel, Örökkévaló,
könyörülj meg a Sionon!
Mert itt az ideje,
hogy megkegyelmezz neki!
Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14 Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik,
még utcáinak porán is szánakoznak.
15-16 De újra felépíti az Örökkévaló Siont,
és meglátják a népek dicsőségét!
Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét,
és a népek királyai félik dicsőségét!
17 Mert az Örökkévaló meghallgatja
a szegények imádságát,
nem utasítja el kérésüket!
18 Jegyezzétek fel ezeket
a jövendő nemzedéknek,
hogy a születendő gyermekek is
dicsérjék az Örökkévalót!
19 Mert lenézett trónjáról,
lenézett a Mennyből a Földre,
20 hogy meghallja a foglyok panaszát,
és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21 Bizony, kiszabadítja őket,
hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban,
és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22 mikor összegyűlnek minden népből és országból,
hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.
23 Elfáradtam a hosszú úton,
életem megrövidült,
24 ezért azt mondom: Istenem, kérlek,
ne vigyél el életem delén,
hiszen te örökkön-örökké élsz!
25 Te alapoztad meg kezdetben a Földet,
és kezed alkotta a Mennyet.
26 Bár azok mind elpusztulnak egyszer,
te örökké megmaradsz!
Mint a ruhák elkopnak,
félreteszed, és újakra cseréled őket.
Azok megváltoznak,
27 de te, Istenem, ugyanaz maradsz,
éveid soha nem érnek véget!
28 Szolgáid fiai megmaradnak előtted,
és utódaik is téged imádnak majd!
Jób első válasza
6 Erre Jób így felelt:
2 „Bárcsak mérlegre tennék szenvedésemet,
s gyötrelmem súlyát lemérnék,
3 tudom, nehezebb lenne a tengerparti homoknál,
ezért szólok úgy, mint az ostobák!
4 Mert a Mindenható nyilai fúródtak testembe,
mérgüket issza szellemem,
Isten rettentései felsorakoztak ellenem.
5 Ugyan miért ordítana a vadszamár a legelő közepén?
Bőg-e panaszosan a bika, ha van mit ennie?
6 Kinek kell a sótlan, ízetlen étel?
Megennéd-e a nyers tojásfehérjét?
7 Lelkem undorodik tőle, mint a romlott ételtől,
ujjal se nyúlnék hozzá!
8 Bárcsak Isten megadná, amit kérek!
Bárcsak teljesítené, amire oly nagyon vágyom!
9 Bárcsak törne össze teljesen,
bár végezne karja velem!
10 De még akkor is lenne vigaszom,
egy örömöm még a fájdalmak között is maradna:
hogy amit a Szent mondott, meg nem tagadtam!
11 Honnan merítsek erőt a kitartáshoz?
Mi értelme lenne tovább is remélni?
12 Nem vagyok oly erős, mint a szikla,
testem nem bronzból készült!
13 Nem tudok magamon segíteni,
nincs senki, hogy igazságosan ítélje ügyemet!
Nagy sokaság gyülekezik Jézushoz
7 Jézus ezután visszavonult tanítványaival a Galileai-tó mellé. Azonban nagy sokaság követte Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túli területekről, meg Tírusz és Szidón vidékéről, mert hallották, hogy milyen hatalmas dolgokat tett. 9 Mivel nagyon sokan összegyűltek, Jézus szólt a tanítványainak, hogy készítsenek elő a számára egy bárkát, hogy az emberek ne tolongjanak körülötte. 10 Ugyanis nagyon sok embert meggyógyított, ezért akik valamilyen betegségben szenvedtek, mind igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy megérinthessék. 11 Voltak közöttük olyanok is, akikben gonosz szellemek laktak. Amikor meglátták Jézust, leborultak előtte, és azt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” 12 Jézus azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt ne hirdessék.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center