Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
147 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jó!
Énekeljetek dicséretet Istenünknek,
mert őt méltóképpen dicsérni jó!
2 Az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet,
Izráel szétszórt népét újra összegyűjti.
3 Felemeli a megalázottakat,
meggyógyítja sebeiket.
4 Elrendezi a csillagokat,
nevükön szólítja őket.
5 Nagy a mi Urunk, és nagy a hatalma,
bölcsessége végtelen!
6 Az Örökkévaló felemeli az alázatosokat,
de megalázza a gonoszokat.
7 Énekeljetek hálával az Örökkévalónak,
dicsérjétek hárfával Istenünket,
8 aki felhőkkel borítja be az eget,
esővel öntözi a földet,
és a hegyeken füvet növeszt.
9 Enni ad az állatoknak,
s a károgó hollókat megeteteti.
10 Nem a lovak erejében
vagy a harcosok izmaiban gyönyörködik,
11 azokat kedveli az Örökkévaló,
akik imádják és tisztelik őt,
akik kegyelmében bíznak!
20 Más népekkel nem bánt így soha,
azok nem ismerik törvényeit!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
10 Az igaz ember jól bánik még az állataival is,
de az istentelennek még a „jóindulata” is kegyetlenség.
11 Aki gondosan műveli a földjét, jóllakik a termésével,
aki viszont elpocsékolja idejét, az ostoba.
12 Az istentelen kívánja a gonoszsággal szerzett vagyont,
az igaz pedig olyan, mint a mélyen gyökerező növény,
amely bőven terem.
13 A gonoszt a saját bűnös beszéde ejti csapdába,
az igazságszerető pedig kimenekül a bajból.
14 Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól,
és amit tesz, annak a jutalmát kapja meg.
15 A bolond szerint minden, amit tesz, helyes,
a bölcs pedig hallgat a tanácsra.
16 Az ostoba haragja hamar kitudódik,
az értelmes pedig fel sem veszi a sértést.
17 A megbízható tanú az igazságot,
a hamis tanú pedig az igazságtalanságot erősíti.
18 Aki meggondolatlanul fecseg, mintha tőrével döfködne,
a bölcs beszéde pedig meggyógyít.
19 Az igaz beszéd örökre megmarad,
de a hazugság csak egy pillanatig áll meg.
20 Akik gonosz terveket szőnek,
azoknak szívében hamisság lakik,
akik pedig békességet hozó tanácsot adnak,
azokéban öröm.
21 Az igazságszerető embert nem éri veszedelem,
de az istentelen élete bajjal teli.
2 Figyeljetek rám! Én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, akkor Krisztus nem jelent semmi áldást számotokra. 3 Megismétlem: aki körülmetélkedik, annak a Törvény minden egyes parancsát pontosan meg kell tartania! 4 Akik közületek a Mózes Törvénye által akarnak Isten számára elfogadhatókká lenni, azok elszakították magukat Krisztustól, és kiléptek a kegyelem hatóköréből.
5 Mi ugyanis a Szent Szellem általi újjászületésben, a hit alapján bizakodva várjuk, hogy Isten elfogad bennünket. 6 Ha ugyanis a Krisztus Jézusban vagyunk, akkor sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít, csakis az a hit, amely az isteni szeretet által nyilvánul meg.
7 A futásotok igazán szépen indult. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8 Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket. 9 Egy kevés kovász is megkeleszti az egész tésztát.[a] 10 Bízom az Úrban, hogy végül mégsem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, amelyre tanítottalak benneteket. De aki összezavar titeket — bárki is legyen —, megkapja méltó büntetését!
11 Testvéreim! Ha én még mindig a körülmetélkedést terjesztem — amint azt egyesek állítják —, akkor miért üldöznek engem továbbra is? Hiszen, ha még mindig a körülmetélést hirdetném, akkor a Keresztről[b] szóló tanításom nem okozna botrányt. 12 Bárcsak azok, akik titeket megzavarnak, a körülmetélkedésükön túlmenően még ki is herélnék[c] magukat!
13 Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! 14 Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: „Szeresd embertársadat,[d] mint saját magadat!” 15 De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center