Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
69 Ments meg, Istenem, bajaimból,
mert az árvíz torkomig ér!
2 Feneketlen sárba süllyedek,
lábam nem talál szilárd talajt.
Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
3 Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak.
Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt,
oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
4 Többen vannak hajszálaimnál,
akik ok nélkül gyűlölnek!
Milyen sokan akarnak elpusztítani engem!
Mennyi rágalmat terjesztenek rólam!
Kényszerítenek, hogy visszafizessem,
amit el se vettem!
5 Te minden hibámat ismered, Istenem,
vétkeimet is mind jól látod.
30 Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét,
és hálaadással dicsőítem őt!
31 Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret,
mint az oltáron égő ökrök és bikák!
32 Az alázatosak és szegények
megértik ezt, és örülnek!
Elevenedjen meg szívetek,
akik Istent imádjátok!
33 Mert az Örökkévaló meghallgat titeket,
nem felejti el a foglyokat!
34 Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger,
és minden, ami bennük van!
35 Mert Isten megszabadítja Siont,
és újra felépíti Júda városait,
hogy ott lakjon népe megint,
és örökségét birtokba vegye.
36 Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei,
akik szeretik őt, azok laknak majd ott!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[a] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!”
17 „Vizet keresnek a szegények,
de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
cédrusokat, sittim fákat,
mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[b]
hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
Izráel Szentje alkotta.”
Ő az Isten Báránya!
29 Másnap Bemerítő János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya, aki magára veszi az egész világ összes bűnét! 30 Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett. 31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítem vízbe az embereket, hogy Izráel népe számára lelepleződjön, hogy ő a Messiás.”
32 Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amikor leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. 33 Nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem be az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe fog bemeríteni.« 34 Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center