Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
69 Ments meg, Istenem, bajaimból,
mert az árvíz torkomig ér!
2 Feneketlen sárba süllyedek,
lábam nem talál szilárd talajt.
Mély vízbe estem, elsodor az áradat!
3 Belefáradtam, hogy segítségért kiáltozzak.
Torkom kiszáradt, szemem is elfáradt,
oly soká vártam, hogy Isten megsegítsen.
4 Többen vannak hajszálaimnál,
akik ok nélkül gyűlölnek!
Milyen sokan akarnak elpusztítani engem!
Mennyi rágalmat terjesztenek rólam!
Kényszerítenek, hogy visszafizessem,
amit el se vettem!
5 Te minden hibámat ismered, Istenem,
vétkeimet is mind jól látod.
30 Akkor majd énekkel dicsérem Isten nevét,
és hálaadással dicsőítem őt!
31 Hiszen az Örökkévalónak jobban tetszik a dicséret,
mint az oltáron égő ökrök és bikák!
32 Az alázatosak és szegények
megértik ezt, és örülnek!
Elevenedjen meg szívetek,
akik Istent imádjátok!
33 Mert az Örökkévaló meghallgat titeket,
nem felejti el a foglyokat!
34 Dicsérje őt a Menny, a Föld, a tenger,
és minden, ami bennük van!
35 Mert Isten megszabadítja Siont,
és újra felépíti Júda városait,
hogy ott lakjon népe megint,
és örökségét birtokba vegye.
36 Bizony, öröklik azt Isten szolgáinak gyermekei,
akik szeretik őt, azok laknak majd ott!
A Szövetség jele: a körülmetélés
17 Amikor Abrám 99 éves lett, az Örökkévaló ismét megjelent neki, és megszólította:
„Én a Mindenható Isten[a] vagyok,
te pedig élj a jelenlétemben,
és senki ne vádolhasson téged!
2 Szövetséget kötök veled,
és nagyon megsokasítom utódaidat.”
3 Akkor Abrám a földre borult Isten előtt, aki így folytatta: 4 „Lásd, ez az én részem a szövetségből: Sok nép atyjává teszlek. 5 A neved sem Abrám[b] lesz, hanem Ábrahám[c], mert sok nép atyjává tettelek. 6 Nagyon megsokasítalak, nemzeteket támasztok belőled, és királyok származnak tőled. 7 Szövetséget kötök veled, és nemzedékről-nemzedékre utódaiddal is: örök szövetséget, hogy Istened leszek, és nekik is Istenükké leszek. 8 Kánaán földjét pedig, amelyen most jövevény vagy, neked és utódaidnak adom örök birtokul, és Istenükké leszek.”
9 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: „A te részed a szövetség szerint: tartsd meg szövetségemet, és utódaid is őrizzék meg, nemzedékről-nemzedékre! 10 Ez az én szövetségem, amelyet veled és utódaiddal kötöttem, s amelyet meg kell tartanotok: minden fiút és férfit metéljetek körül! 11 Ez legyen a jele szövetségemnek, melyet veled kötöttem, hogy körülmetélitek a férfi testének előbőrét! 12 Az újszülött fiúknál ezt nyolcnapos korukban végezzétek el, nemzedékről-nemzedékre! Minden fiúgyermekre vonatkozik ez, akár a családod tagja, akár nem — még a pénzen vett rabszolgára is. 13 Igen, körül kell metélnetek minden fiúgyermeket, akár a saját fiad, akár a rabszolgád gyermeke. Hordozzátok örök szövetségem jelét a testeteken!
Ábrahám példája
4 Mit mondjunk arról, amit Ábrahám — népünk ősapja — tapasztalt a hittel kapcsolatban? 2 Ha Ábrahám a tettei alapján lett volna elfogadható Isten számára, akkor dicsekedhetne. De Isten előtt nincs mivel dicsekednie! 3 Nézzük csak, mit mond erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét. Így lett Ábrahám Isten számára elfogadható.”[a]
4 Aki dolgozik, annak nem ajándékot adnak, hanem jogos fizetést kap a munkájáért. 5 De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el. 6 Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:
7 „Boldogok, akiknek Isten megbocsátotta,
amikor a Törvény ellen vétkeztek,
akiknek bűneit eltakarta!
8 Boldog ember, akinek bűneit
nem tartja számon az Örökkévaló!”[b]
9 Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta őt.” 10 De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt vagy után? Bizony, még előtte! 11 A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, a hite alapján Isten már elfogadta. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki ugyan nincs körülmetélve, Isten mégis elfogadja. 12 Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve, és ezen felül ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogyan Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center