Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára.
110 Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak:[a]
„Ülj mellém, jobb oldalamra,
míg ellenségeidet lábad alá vetem!”
2 Az Örökkévaló nyújtja ki
hatalmad pálcáját Sionból:
„Hajtsd uralmad alá ellenségeidet,
uralkodj közöttük is!”
3 Néped önként jelentkezik,
amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló.
Fiatal harcosaid
megszentelt ruhákba öltöznek,
kora reggel köréd gyülekeznek,
mint hajnalban születő harmat a mezőn.[b]
4 Megesküdött az Örökkévaló,
és soha vissza nem vonja:
„Örökké pap vagy te,
Melkisédek papsága szerint.”
5 Az Úr áll jobb kezed felől,
ő szórja szét haragja napján a királyokat!
6 Ítéletet tart a népek fölött,
megtölti a völgyeket holtakkal,
összezúzza a fejedelmeket
mindenütt a Földön.
7 Lehajol, iszik az út menti patakból,
azután győztesen felemeli fejét![c]
Bölcsesség hívja az embereket
20 Bölcsesség[a] az utcákon kiált,
zsúfolt piactereken szól hangosan,
21 forgalmas kereszteződéseknél,
s a városkapuk előtt szól:
22 „Ó ti tudatlanok,
meddig ragaszkodtok még a tudatlansághoz?
Ti gúnyolódók,
meddig csúfolódtok még?
Ti öntelt ostobák,
meddig gyűlölitek az igazi tudást?
23 Bárcsak hallgatnátok figyelmeztetésemre,
akkor kijelenteném nektek titkaimat,
és megértetném veletek tanításomat!
24 De nem hallgattatok rám,
hiába ajánlottam fel segítségemet,
kezemet nyújtottam nektek,
de elfordultatok tőlem,
25 semmibe vettétek minden tanácsomat,
intésemmel nem törődtetek.
26 Ezért majd én is nevetek rajtatok,
mikor utolér a nyomorúság,
kigúnyollak,
mikor rátok szakad, amitől féltetek,
27 mikor lecsap rátok a rettegés, mint a vihar,
mint forgószél, zúdul rátok a veszedelem,
elborít a tengernyi baj és nyomorúság.
28 Akkor majd kiáltoztok utánam,
de nem felelek,
kerestek majd mindenütt,
de nem találtok.
29 Mivel gyűlöltétek a bölcsességet,
s nem tiszteltétek az Örökkévalót,
30 tanácsaimmal nem törődtetek,
és leráztátok fenyítéseimet,
31 aratjátok hát, amit vetettetek,
s jóllaktok azzal, amit gonoszul kifőztetek.
32 A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el,
az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg.
33 De aki engedelmesen hallgat rám,
biztonságban fog élni,
félelem nélküli nyugalomban,
távol a veszedelemtől.”
Adjátok át magatokat Istennek!
4 Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben! 2 Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek, és mégsem tudjátok megszerezni, amit annyira akartok. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, mert nem kéritek. 3 Vagy, ha kéritek is, akkor sem kapjátok meg, mert nem a helyes indítékkal kéritek, hiszen önző módon a saját kívánságaitokat akarjátok kiszolgálni vele.
4 Olyanok vagytok Isten iránt, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni?! Ha valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellensége lesz. 5 Vagy azt gondoljátok, az Írás csak üres beszéd, amikor azt mondja, hogy a Szent Szellem — akit Isten adott, hogy bennünk lakozzon — féltékeny és szenvedélyes szeretettel kíván bennünket, hogy kizárólagosan őhozzá tartozzunk?
6 Isten azonban egyre nagyobb kegyelmet ad nekünk. Ezért mondja az Írás: „Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.”[a] 7 Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek! 8 Jöjjetek közel Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok! Ti bűnösök, takarítsátok ki a bűnöket az életetekből![b] Tisztítsátok meg a szíveteket, és ne próbáljátok többé Istent is, meg a világot is követni! 9 Ahogyan Istenhez közeledtek, szomorkodjatok, bánjátok meg a bűneiteket, és sírjatok! Nevetés helyett sírjatok, öröm helyett szomorkodjatok! 10 Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és ő majd felemel benneteket!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center