Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
96 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!
2 Énekeljetek neki, és áldjátok őt!
Hirdessétek napról napra szabadítását!
3 Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek,
mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!
4 Mert hatalmas az Örökkévaló,
és méltó a dicséretre!
Őt illeti imádat, tisztelet és félelem,
minden más istennél inkább!
5 Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán,
de az Örökkévaló teremtette az eget!
6 Dicsőség és méltóság ragyog előtte,
erő és szépség lakik szent helyén!
7 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai,
adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!
8 Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti,
hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek udvaraiba!
9 Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben!
Reszkessen előtte minden ember!
10 Mondjátok a népeknek mindenütt:
„Az Örökkévaló uralkodik, mint király,
ő tartja fenn, és kormányozza a világot,
hogy szilárdan álljon, meg ne inogjon.
Igazságosan ítéli majd a népeket.”
11 Örüljetek, akik a Mennyben laktok,
és örvendezzen minden földi lakó!
Kiáltson örömében az óceán
és minden, ami benne él!
12 Örvendjen a szántóföld és termése!
Ujjongva énekelnek az erdő fái mind,
13 amikor az Örökkévaló jön!
Mert eljön, hogy megítélje a népeket,
és uralkodjon az egész Földön!
Igazságosan kormányozza a népeket,
hűséggel és igazsággal uralkodik rajtuk.
8 Azért hát, várjatok csak rám
— mondja az Örökkévaló —,
amíg ítélethez kezdek!
Mert elhatároztam,
hogy összegyűjtök minden nemzetet,
összeszedem a népeket,
és általuk öntöm rátok izzó haragomat!
Féltő szeretetem tüzében
az egész föld megég!
Prófécia Izráel maradékáról
9 Akkor változtatom át
a nemzetek beszédét,
hogy tiszta nyelven szóljanak,
hogy segítségül hívják
az Örökkévaló nevét,
s egy akarattal szolgálják
és tiszteljék őt.
10 Akkor imádóim eljönnek,
ajándékokat és áldozatokat
hoznak nekem
még Kús folyóin túlról is, a városba,
amelyből szétszórtam népemet.
11 Izráel népe, azon a napon
már nem kell szégyenkezned
vétkeid miatt,
amelyekkel lázadtál ellenem,
mivel kiválogatom közüled azokat,
akik büszkén kérkednek.
Nem fognak többé kevélykedni
szent hegyemen!
12 Csak a szegényeket és elnyomottakat
hagyom meg közületek,
akik egyedül az Örökkévalóban bíznak.
13 Mert Izráel maradéka nem szól
és nem cselekszik hamisan,
nem károsít meg senkit
hazug beszéddel.
Hanem olyanok lesznek,
mint a juhnyáj:
békességben legelnek,
zavartalan pihennek,
fel nem riasztja őket senki.”
5 Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”[a] 6 Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. 7 De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. 8 Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.
9 Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.
11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[c] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[d]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center