Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
79 Ó Istenünk, idegenek támadták meg népedet,
szent Templomodat meggyalázták,
Jeruzsálemet lerombolták.
2 Szolgáid holttestét a keselyűknek adták,
szentjeid testét vadállatok tépték szét.
3 Szolgáidat halomra gyilkolta az ellenség,
vérük patakokban folyt Jeruzsálem körül,
s nem volt senki, aki eltemesse őket.
4 A környező népek gyaláznak,
gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig tart ez még, Örökkévaló?
Örökké haragszol ránk?
Örökké lángol féltékeny haragod[a] tüze?
6 Az idegen népeken töltsd ki haragod,
akik nem tisztelnek téged,
és a birodalmakon,
akik nem bíznak segítségedben!
7 Büntesd meg őket,
mert gyilkolták Jákób népét,
lerombolták lakóhelyüket.
8 Kérünk, ne büntess minket őseink bűneiért!
Fordulj hozzánk irgalommal,
hisz alig néhányan maradtunk meg!
9 Saját hírnevedért ments meg minket,
hiszen te vagy Megmentő Istenünk!
Szabadíts meg bennünket,
takard el bűneinket, önmagadért!
10 Ne mondhassák a nemzetek: „Hol van Istenetek?
Mentsen meg titeket, ha tud!”
Hadd lássuk meg, hogy bosszút állsz szolgáidért, Istenünk,
azokon, akik megölték őket!
11 Halld meg azok panaszát,
akiket ellenségeink rabságba hurcoltak!
Mentsd meg hatalmaddal a halálra ítélt rabokat!
12 Állj bosszút ellenségeinken hétszeresen
azért, amit velünk tettek!
Büntesd meg őket,
mert téged gyaláztak, Istenünk!
13 Hadd dicsérjünk téged ezért,
hiszen néped vagyunk, legelődnek nyája!
Nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséreted!
Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon
6 „Abban az időben
— azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
összeszedem a szétszórtakat,
akiket megbüntettem.
7 A sántákat maradékká teszem,
a szétszórtakat[a] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
rajtuk Sion hegyén
attól fogva mindörökké.
8 Te pedig, nyájnak őrtornya[b],
Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
Jeruzsálem népének királyi uralma.”
Prófécia a babiloni fogságról
9 Miért kiáltozol hát oly keservesen?
Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
ellenséged kezéből,
és megszabadít!
Sion népe, csépelj!
11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
s ezt mondják: „Rontsunk rá,
teperjük a földre,
legeltessük szemünket
a Sion romjain!”
12 De ők nem értik
az Örökkévaló gondolatát,
nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
mint vas-szarvú,
bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
taposd meg és csépeld őket,
mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
add az Örökkévalónak,
vagyonukat
az Egész Föld Urának!
Babilon pusztulása
18 Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és 2 erős hangon ezt kiáltotta:
„Összedőlt Babilon!
A nagy város összedőlt!
Gonosz szellemek lakóhelye lett,
mindenféle tisztátalan szellem,
utálatos és tisztátalan madár tanyája.
3 Mert Babilon minden népet megrészegített
paráznasága borával,
hiszen vele paráználkodtak
a Föld összes királyai.
A világ üzletemberei Babilon pazarló életmódjából
és költekező jólétéből gazdagodtak meg.”
4 Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta:
„Jöjj ki abból a városból, népem!
Ne vegyél részt annak bűneiben,
s ne érjenek a csapások,
amelyek a városra következnek!
5 Mert Babilon bűnei már az égig érnek,
és Isten elérkezettnek látta,
hogy számon kérje rajta.
6 Bánjatok úgy ezzel a várossal,
ahogy ő bánt másokkal!
Sőt, kétszeresen fizessetek meg neki
mindenért, amit tett!
A pohárba, amelyet másoknak készített,
töltsetek neki magának kétszeresen!
7 Fizessetek neki annyi gyásszal és kínnal,
amennyi dicsőséget és gazdagságot szerzett magának!
Mert ezt mondja: »Királynő vagyok, trónomon ülök!
Nem vagyok özvegy, nem látok gyászt soha!«
8 Egy napon érik hát Babilont
a számára készített csapások mind:
halál, gyász és éhínség.
Tűzben pusztul el a város,
mert erős az Úr Isten, aki ítélkezik felette.”
9 A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. 10 Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd:
„Jaj, jaj, te nagy város!
Jaj neked, hatalmas Babilon!
Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center