Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
79 Ó Istenünk, idegenek támadták meg népedet,
szent Templomodat meggyalázták,
Jeruzsálemet lerombolták.
2 Szolgáid holttestét a keselyűknek adták,
szentjeid testét vadállatok tépték szét.
3 Szolgáidat halomra gyilkolta az ellenség,
vérük patakokban folyt Jeruzsálem körül,
s nem volt senki, aki eltemesse őket.
4 A környező népek gyaláznak,
gúnyolnak és kinevetnek minket.
5 Meddig tart ez még, Örökkévaló?
Örökké haragszol ránk?
Örökké lángol féltékeny haragod[a] tüze?
6 Az idegen népeken töltsd ki haragod,
akik nem tisztelnek téged,
és a birodalmakon,
akik nem bíznak segítségedben!
7 Büntesd meg őket,
mert gyilkolták Jákób népét,
lerombolták lakóhelyüket.
8 Kérünk, ne büntess minket őseink bűneiért!
Fordulj hozzánk irgalommal,
hisz alig néhányan maradtunk meg!
9 Saját hírnevedért ments meg minket,
hiszen te vagy Megmentő Istenünk!
Szabadíts meg bennünket,
takard el bűneinket, önmagadért!
10 Ne mondhassák a nemzetek: „Hol van Istenetek?
Mentsen meg titeket, ha tud!”
Hadd lássuk meg, hogy bosszút állsz szolgáidért, Istenünk,
azokon, akik megölték őket!
11 Halld meg azok panaszát,
akiket ellenségeink rabságba hurcoltak!
Mentsd meg hatalmaddal a halálra ítélt rabokat!
12 Állj bosszút ellenségeinken hétszeresen
azért, amit velünk tettek!
Büntesd meg őket,
mert téged gyaláztak, Istenünk!
13 Hadd dicsérjünk téged ezért,
hiszen néped vagyunk, legelődnek nyája!
Nemzedékről-nemzedékre hirdetjük dicséreted!
Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)
4 Az idők végén[a]
az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
2 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson bennünket útjaira,
s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön
az Örökkévaló szava.
3 Igazságosan ítél
a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
és messze lakó népet,
hogy kardjukból
ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
4 Békességben és jólétben
élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
a Seregek Ura mondta ezt!
5 Hiszen minden nép
a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
Istenünket követjük,[b]
és uralma alatt élünk örökké!
A győztesek éneke
15 Ismét láttam: egy hatalmas és csodálatos jel tűnt fel a Mennyben. Hét angyal jött elő, akiknél az utolsó hét csapás volt. Ezekkel a csapásokkal lett teljessé és fejeződött be Isten haragja.
2 Azután ismét láttam: mintha üvegtenger lett volna előttem, amelybe tűz keveredett. Láttam azokat, akik legyőzték a Szörnyeteget, annak bálványszobrát, és a nevének megfelelő számot. A győztesek az üvegtengeren álltak, és Isten hárfáit tartották a kezükben. Énekelték 3 Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét:
„Nagy és csodálatos minden, amit teszel,
Mindenható Úr Isten!
Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel,
Nemzetek Királya!
4 Ki ne tisztelne téged, Urunk,
ki ne dicsérné neved?
Mert egyedül te vagy szent!
Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged,
mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”
5 Azután ismét láttam: Isten mennyei szentélye[a] feltárult, 6 és hét angyal jött elő, akiknél a hét utolsó csapás volt. Fénylő fehér lenvászon ruhájukat a mellükön aranyöv fogta össze. 7 A négy mennyei élőlény közül az egyik hét aranypoharat adott a hét angyalnak. A poharak tele voltak az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 A szentélyt pedig betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának felhője, és senki nem léphetett be oda, amíg a hét angyal hét csapása be nem fejeződött.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center