Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
olyanok, mint a szél,
mely elszáll, és nem tér vissza többé.
40 Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban,
mennyit szomorították őt a pusztában!
41 Újra meg újra próbára tették türelmét,
megbántották Izráel Szentjét.
42 Elfelejtették csodás tetteit,
nem gondoltak a napra,
mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.
43 Elfeledkeztek a csodákról,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez,
és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.
44 Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket,
hogy azoknak nem volt mit inniuk.
45 Bögölyök seregét küldte,
hogy csípjék az egyiptomiakat,
és békák tömegei lepték el házaikat.
46 Sáskák hadával pusztította gabonájukat,
sáskajárással kerti növényeiket,
47 szőlőskertjeiket jégeső verte el,
kőeső pusztította fügefáikat.
48 Háziállataikat jégeső verte agyon,
villámok sújtották nyájaikat.
49 Rájuk zúdította izzó haragját:
sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.
50 Nem tartotta vissza dühét,
nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.
51 Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait,
elpusztította Hám[a] családjában az elsőszülötteket.
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
56 Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen,
sokszor próbára tették türelmét,
és Törvényének nem engedelmeskedtek.
57 Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik,
ellene fordultak, csalódást okoztak,
mint a kiforduló íj.
58 Bosszantották bálványaikkal,
ingerelték szobraikkal.
59 Látta ezt Isten, és felháborodott,
Izráel népére nagyon megharagudott.
60 Elhagyta silói lakóhelyét,
sátorát, amelyben az emberek között lakott.[b]
61 Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék,
hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.
62 Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének,
megharagudott Izráelre.
63 Fiatal harcosait tűz égette el,
szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.
64 A papokat karddal ölték meg,
de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.
65 Akkor az Úr felkelt,
mint hős harcos, aki álmából felriad.
66 Lesújtott az ellenségre,
visszaverte, és örökre megalázta őket.
67 József családját eltaszította,
Efraim törzsét nem választotta.
68 Hanem Júda törzsét választotta ki,
és a Sion hegyét szerette meg.
69 Felépítette szent Templomát,
mint a magas eget,
megalapozta, mint a Földet,
hogy örökké álljon.
70 Kiválasztotta Dávidot, szolgáját,
és kihozta őt a juhok aklából.
71 Elhozta a szoptatós juhok közül,
hogy népét pásztorolja, Jákób utódait;
Isten örökségét, Izráelt vezesse.
72 Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel,
és vezette bölcs kézzel.
Ezsdrás felolvassa a Törvény Könyvét
8 A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek. 2 A hetedik hónap első napján[a] Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.
3 Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni. 4 Ezsdrás egy ideiglenes emelvényen állt, amelyet fából készítettek, erre az alkalomra. Mellette jobbról ezek álltak: Mattijá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maasszéjá, a bal oldalán pedig Pedájá, Misáél, Malakijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá, és Mesullám.
5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. 6 Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót. 7-8 A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.
9 Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek! 10 Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!” 11 A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet: „Nyugodjatok meg, és ne sírjatok! Szent ez a nap!” 12 Ekkor a nép megnyugodott, és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak, és a szegényeket is megvendégelték.
6 Timóteus éppen most érkezett vissza tőletek, és örömmel számolt be arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk, és nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogyan mi is veletek. 7 Ezzel nagyon megörvendeztetett és felbátorított bennünket, mert láttuk, hogy erős a hitetek. Sok baj és nehézség közepette is megvigasztalódtunk. 8 Szinte újjáéledünk, amikor halljuk, hogy milyen szilárdan megálltok az Úrban. 9 Hogyan is tudnánk Istennek illendően megköszönni, hogy ennyi örömöt szereztetek nekünk? Mennyire hálásak vagyunk értetek! Isten előtt éjjel-nappal örömmel 10 és teljes szívvel-lélekkel imádkozunk értetek, hogy végre szemtől-szembe láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait.
11 Azért imádkozunk, hogy Istenünk, Mennyei Édesapánk és Urunk, Jézus segítsen meg minket, és végre valóban eljussunk hozzátok! 12 Imádkozunk, hogy az Úr erősítse meg bennetek az isteni szeretetet egymás és mindenki más iránt is — ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket. 13 Kérjük, hogy az Úr erősítse meg a szíveteket, hogy legyetek feddhetetlenek és szentek Istenünk, Édesapánk mértéke szerint — és így állhassatok elé, amikor majd Urunk, Jézus visszajön az összes szentjeivel[a] együtt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center