Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Ászáf tanítása.

¹⁰ Éppen a jerikói síkságon, Gilgálban táboroztak, amikor elkövetkezett az első hónap 14. napja. Ennek estéjén Izráel megtartotta a Páska ünnepét. ¹¹ A következő napon ettek először annak a földnek a terméséből készített ételeket: kovásztalan kenyereket és pörkölt gabonát. ¹² A rákövetkező napon megszűnt a manna, és Izráel népe többé nem kapott belőle. Attól kezdve Kánaán földjének termését ették.

⁶ A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.

Az első trombitaszó

⁷ Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.

A második trombitaszó

⁸ A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada, ⁹ elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.

A harmadik trombitaszó

¹⁰ Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra. ¹¹ A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm,^[a] és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.

A negyedik trombitaszó

¹² A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.

¹³ Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”

Az ötödik trombitaszó

9 Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát. ² Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot. ³ A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók. ⁴ Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon. ⁵ De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.

⁶ Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.

⁷ Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított. ⁸ A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak. ⁹ Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak. ¹⁰ Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket. ¹¹ A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.^[b]

¹² Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.