Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének.”

6 Jerikó városa Izráeltől való félelmében egészen bezárkózott. Senki nem mehetett be a városba, vagy jöhetett ki abból.

² Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Nézd, kezedbe adtam Jerikót, királyával és harcosaival együtt. ³ Egész seregeddel vonuljatok föl, és hat napon keresztül minden nap egyszer kerüljétek meg a várost! ⁴ Vigyétek magatokkal a Szövetségládát is, és hét pap haladjon előtte a menetben, kezükben kos-szarvból készített sófárral. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és közben a papok szüntelen fújják a sófárt. ⁵ Azután a papok adjanak jelt a népnek: egyszer hosszan fújjanak a sófárba. Amint ezt meghalljátok, az egész sereg teljes erővel kiáltson fel, s akkor a város falai leomlanak, és minden harcos egyszerre induljon rohamra a város ellen onnan, ahol éppen áll.”

Jerikó elfoglalása

⁶ Ezután Józsué hívatta a papokat, és elmondta, mit kell tenniük: „Vegyétek fel a Szövetségládát, heten közületek pedig fogjanak egy-egy sófárt, és haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt a menetben.”

⁷ A hadseregnek is elrendelte: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! A harcosok pedig fegyverrel a kezükben haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt!”

^8-9 Minden úgy történt, ahogy Józsué parancsolta. Elsőnek indult a fegyveres harcosok csapata, akiket kiválasztottak, hogy ők kezdjék a harcot. Utánuk következett az a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok, s őket követte a harcosok másik csapata. ¹⁰ Józsué megparancsolta az egész seregnek: „Ne kiáltsatok, egy szót se szóljatok, csendben vonuljatok, egészen addig a napig, amikor jelt adok a csatakiáltásra! Akkor azután kiáltsatok teli torokból!”

¹¹ Tehát elindultak az Örökkévaló Szövetségládájával, és egyszer megkerülték a várost, majd visszatértek a táborba. ¹² Másnap korán reggel fölkelt Józsué, és a papok ismét fölvették az Örökkévaló Szövetségládáját. ¹³ Elől haladt a fegyveres harcosok egyik csapata, utánuk a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok következtek, s őket követte a fegyveres harcosok másik csapata. ¹⁴ Így kerülték meg Jerikót a második napon is, majd visszatértek a táborba. Ugyanígy járták körül a várost naponta egyszer hat napon át.

¹⁵ A hetedik napon is korán reggel fölkeltek, ismét megkerülték Jerikót a szokott módon, de ez alkalommal hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. ^16-20 Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá!

Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!”

Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba.

^16-20 Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá!

Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!”

Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba.

Barnabást és Sault a Szent Szellem a nemzetekhez küldi

13 A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben próféták és tanítók is voltak: Barnabás, Simeon, akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal,^[a] és Saul. ² Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!”

³ Ezért, miután böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és kiküldték őket.

Barnabás és Saul Ciprus szigetén

⁴ Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak. ⁵ Amikor Szalamisz városába értek, a helyi zsidó közösség zsinagógáiba mentek, és ott hirdették Isten üzenetét. János Márk is velük volt, mint segítőtárs.

⁶ Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfoszig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jézusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt, ⁷ és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon értelmes ember volt, meghívta Barnabást és Sault, mert Isten üzenetét akarta hallani tőlük.

⁸ Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló folyton ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett visszatartani attól, hogy higgyen Jézusban. ⁹ Ekkor Sault — akit Pálnak is hívtak — betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta: ¹⁰ „Te ördögfajzat, minden jónak ellensége, aki telve vagy mindenféle hazugsággal és gonoszsággal! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr nyilvánvaló igazságait kicsavard és meghazudtold?! ¹¹ Figyelj csak rám! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”

Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra és körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti. ¹² A helytartó látta, mi történt, hitt Jézus Krisztusban, és megdöbbent az Úr tanításán.