Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
33 Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat,
hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,
34 termékeny földet változtatott szikes pusztává,
a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön,
és tavakat árasztott a sivatagban.
36 Éhezőket telepített oda,
hogy városokat építsenek lakóhelyül,
37 megművelték a földet, szőlőt ültettek,
bőségesen arattak és szüreteltek.
15 Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült. 16 Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.
17 A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed: 18 amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat. 19 Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk. 20 Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”
21 „Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb.
Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.
22 A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba. 23 Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.
24 „Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.
13 Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok, mert bezárjátok Isten Királyságának kapuját az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be rajta, de azokat sem engeditek, akik szeretnének bemenni. [14] [a]
15 Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Képesek vagytok keresztül-kasul utazni szárazon és vízen, hogy valakit megnyerjetek a vallásotok követőjének, és ha azzá lett, még biztosabban a Gyehennára külditek, mint amennyire ti arrafelé mentek!
16 Jaj nektek, akik vezetitek a népet, pedig magatok is vakok vagytok! Azt mondjátok: »Ha valaki úgy ígér meg valamit, hogy a Templomra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha a aranyat ajánlott fel a Templomnak, akkor már nem.« 17 Ostobák és vakok! Hát mi nagyobb, az arany, vagy maga a Templom, amely szentté teszi az aranyat?
18 Ezt is mondjátok: »Ha valaki az oltárra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha áldozati ajándékot ajánlott fel, akkor már nem.« 19 Vakok! Hát mi nagyobb, az áldozati ajándék, vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? 20 Hasonlóképpen: aki az oltárra esküszik, az mindarra esküszik, ami az oltáron van. 21 Aki a Templomra esküszik, az arra esküszik, akinek neve abban lakik. 22 Aki a Mennyre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és magára Istenre, aki a trónon ül.
23 Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert mindenből tizedet adtok, még a mentából, kaporból és köményből[b] is, de elhanyagoljátok ami a Törvény szerint nehezebb: igazságosan ítélni, könyörületet gyakorolni és hűségesen élni. Pedig ezeket feltétlenül meg kell tenni, és azokat sem kell elhanyagolni! 24 Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét![c]
25 Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Mert ti csak a pohár és edény külsejét tisztogatjátok, belül azonban tele van mindenféle kapzsisággal és önzéssel! 26 Vak farizeus, először tisztítsd meg előbb a pohár tartalmát, hogy azután a külseje is tiszta lehessen!
27 Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal.[d] 28 Ugyanígy ti is csak kívülről, az emberek szemében látszotok igazságosnak, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center