Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Negyedik Könyv
(Zsoltárok 90–106)
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
s mindmáig te vagy menedékünk!
2 Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
te vagy az Isten!
3 Visszatéríted az embert a porba,
„Térjetek vissza!” — mondod nekik.
4 Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
mint egy őrváltás ideje éjjel.
5 Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
Olyanok lesznek, mint az álom,
amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
6 Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
reggel nyílik, virágzik,
de estére elhervad, és vége van!
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
s kezünk munkáját tedd állandóvá!
Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
7 és te magad légy a példa előttük minden nemes cselekedetben!
A tanítást igaz szívvel és méltósággal végezd! 8 Minden, amit mondasz, legyen egészséges és igaz, hogy senki se vádolhasson érte! Így még az sem mondhat semmi rosszat rólad, aki ellenkezik veled, hanem kénytelen lesz elhallgatni.
11 Mert Istenünk üdvösséget hozó kegyelme már eljött és látható lett minden ember számára. 12 Ez a kegyelem arra nevel bennünket, hogy forduljunk el az istentelenségtől és a gonosz kívánságoktól, és hogy mértékletesen, bölcsen, igazságosan és istenfélelemmel éljünk ebben a jelenlegi világban. 13 Így várjuk azt a napot, amikor beteljesedik a reménységünk, és nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsősége láthatóan megjelenik. 14 Jézus feláldozta értünk önmagát, hogy megváltson bennünket minden törvénytelenségtől, s megtisztítsa a maga számára választott népét, amely mindig teljes szívvel-lélekkel a jóra törekszik.
15 Ezeket tanítsd! Teljes felhatalmazással bátorítsd, figyelmeztesd és igazítsd helyre őket! Senki sem nézhet le téged!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center