Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
97 Uralkodik az Örökkévaló, mint király!
Örüljön a föld, vigadjanak a szigetek!
2 Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót,
trónjának alapja igazságosság és jogosság!
3 Előtte tűz jár,
és megégeti ellenségeit!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget,
látják az emberek és félve reszketnek!
5 Még a hegyek is megolvadnak az Örökkévaló előtt,
az egész Föld Ura előtt!
6 A Menny hirdeti igazságos voltát,
és mindenki meglátja dicsőségét!
7 De szégyent vallanak,
akik bálványokat imádnak,
és saját „isteneikkel” dicsekednek,
mert isteneik mind meghajolnak
az Örökkévaló előtt!
8 Hallja ezt Sion, és örül,
Júda városai ujjonganak
az Örökkévaló ítéleteinek!
9 Mert te vagy, Örökkévaló, a leghatalmasabb,
s uralkodsz az egész Föld fölött!
Fenségesebb vagy, mint az idegen istenek!
10 Ti, akik szeretitek az Örökkévalót,
gyűlöljétek a gonoszt!
Megőrzi az Örökkévaló hűségeseinek életét,
és a gonoszok kezéből kimenti őket!
11 Világosság ragyog az igazak ösvényére,
és boldogság az egyenes lelkűek útjaira.
12 Örüljetek az Örökkévalóban, ti igazak,
adjatok hálát neki, és tiszteljétek őt!
Izráel bűnei és bűnhődése
7 Mindez azért történt, mert Izráel népe vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen, aki kiszabadította őket Egyiptomból, a fáraónak, Egyiptom királyának hatalmából.
Izráel népe más isteneket imádott és tisztelt.
8 Azoknak a népeknek a szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől, és azoknak a királyoknak a rossz példáját követte, akiket Izráel népe választott magának.
9 Izráel népe titokban olyan dolgokat tett, amelyeket Istenük, az Örökkévaló rossznak tart: oltárokat építettek a magaslatokon, minden településen, a nagy városoktól a legkisebb falvakig. 10 Minden dombon és minden zöldellő fa alatt nagy köveket és Asera-oszlopokat állítottak fel a bálványisteneknek. 11 Áldozatokat mutattak be ezeken a magaslatokon a bálványoknak, ugyanúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől.
Gonosz dolgokat tettek, amelyekkel haragra ingerelték az Örökkévalót.
12 Bálványokat tiszteltek és imádtak, pedig ezt az Örökkévaló megtiltotta.
13 Az Örökkévaló figyelmeztette Izráel és Júda népét az összes prófétája és látnoka által: „Hagyjátok abba ezeket a gonosz dolgokat! Forduljatok el tőlük! Engedelmeskedjetek parancsaimnak és határozataimnak! Éljetek mindazok szerint a törvényeim szerint, amelyeket őseiteknek megparancsoltam és mindazok szerint, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nektek!”
14 De nem hallgattak szavára, s ugyanolyan makacsul folytatták ezeket a gonosz dolgokat, mint nyakas őseik, akik nem hittek Istenüknek, az Örökkévalónak.
15 Elutasították rendelkezéseit, megtörték a szövetséget, amelyet az Örökkévaló őseikkel kötött. Nem hallgattak figyelmeztetéseire, hanem értelmetlen bálványisteneket követtek, s így maguk is értelmetlenekké lettek. A körülöttük lakó idegen nemzetek szokásait követték, pedig az Örökkévaló megparancsolta nekik, hogy ne kövessék azokat.
16 Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.
17 Átvitték gyermekeiket a tűzön[a], jövendőmondást és varázslást folytattak, és teljességgel odaszánták magukat arra, hogy olyan gonosz dolgokat tegyenek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, s hogy haragra ingereljék őt ezekkel.
18 Mindezek miatt az Örökkévaló annyira megharagudott Izráel népére, hogy félredobta őket a szeme elől. Egyedül csak Júda törzse maradt meg.
19 De Júda sem őrizte meg Istenének, az Örökkévalónak a rendelkezéseit. Még Júda is Izráel szokásait követte.
20 Így hát az Örökkévaló elutasította Izráel minden leszármazottját, csapásokkal sújtotta és kiszolgáltatta őket a fosztogatóknak, végül pedig egészen félredobta, hogy ne is lássa őket.
Én vagyok az élet kenyere
25 Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
26 Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. 27 Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”
28 Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”
29 Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”
30 Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”[a]
32 Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, 33 mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”
34 Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”
35 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center