Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Második Könyv

(Zsoltárok 42–72)

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.

Jetró tanácsot ad Mózesnek

18 Jetró, Midján papja, Mózes apósa hallott arról, amit Isten Mózessel és népével tett, hogy az Örökkévaló kiszabadította Izráel népét Egyiptomból. ² Akkor Jetró elhatározta, hogy meglátogatja Mózest. Maga mellé vette a leányát, Cippórát, Mózes feleségét, akit Mózes korábban hazaküldött. ³ Magával vitte Mózes és Cippóra két fiát is, és együtt indultak útnak. (Mózes, amikor az első fia megszületett, a Gérsóm^[a] nevet adta neki, mert azt mondta: „Jövevény lettem idegen földön.” ⁴ Második fiát Eliézernek^[b] nevezte, mert azt mondta: „Apám Istene megsegített, és megszabadított a fáraótól, aki meg akart ölni.”) ⁵ Tehát Jetró és vele Cippóra, meg annak két fia együtt mentek Mózeshez a pusztába, aki a néppel együtt az Isten hegyénél^[c] táborozott.

⁶ Jetró még érkezése előtt megüzente Mózesnek: „Én, Jetró, jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal együtt.”

⁷ Mózes apósa elé ment, hogy köszöntse. Amikor találkoztak, földig hajolt Jetró előtt, majd megcsókolta az arcát, köszöntötték egymást, és elbeszélgettek.^[d] Azután bementek a sátorába. ⁸ Mózes elbeszélte apósának, mi mindent tett velük az Örökkévaló, hogyan bánt el a fáraóval és az egyiptomiakkal Izráel népének érdekében, milyen gondjaik voltak a pusztai vándorlás során, és hogyan segítette meg őket az Örökkévaló minden helyzetben.

⁹ Jetró szívből örült mindannak a jónak, amelyet az Örökkévaló Izráellel tett, és hogy megszabadította Izráel népét az egyiptomiak hatalmából. ¹⁰ Ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki megszabadított titeket a fáraó kezéből, kimentett az egyiptomiak hatalmából! ¹¹ Most már tudom, hogy az Örökkévaló hatalmasabb minden más istennél, mert elpusztította az egyiptomiakat, amikor azok gonoszul bántak Izráel népével!”

¹² Azután Jetró égő- és véresáldozatokat mutatott be Istennek. Az áldozati lakomára Áron és Izráel népének összes vezetői is eljöttek. Isten jelenlétében együtt lakomáztak Jetróval.

Hálát adok Istennek értetek!

³ Hálát adok Istenemnek, valahányszor rátok gondolok. ⁴ Mindig örömmel imádkozom értetek, ⁵ és hálás vagyok Istennek azért a segítségért, amit tőletek kaptam az örömhír terjesztésében. Ti valóban segítségemre voltatok ebben az első naptól fogva mindmáig. ⁶ Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok.

⁷ Teljesen helyénvaló, ha így gondolkozom rólatok, hiszen a szívembe zártalak benneteket, akik mindnyájan a társaim vagytok Isten kegyelmében. Társaim vagytok most is, amikor fogságban vagyok, meg akkor is, amikor az örömhírt védem, és annak igazságát bizonyítom. ⁸ Isten a tanúm, mennyire szeretnélek már látni benneteket, mert Krisztus Jézus szeretetével szeretlek titeket.

⁹ Azért imádkozom,

hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, és ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, ¹⁰ hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni azt, ami a legjobb, és azt válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, ¹¹ és hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan tettet vigyetek véghez, amely tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek neki.

Az örömhír terjedése a császár udvarában

¹² Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy amik eddig velem történtek, azok egyre inkább az örömhír terjedését szolgálják. ¹³ A császári palota egész őrsége, sőt, mindenki más is tudja már, hogy engem azért tartanak itt rabságban, mert Krisztust szolgálom. ¹⁴ Ezért sokan, akik testvéreink az Úrban, felbátorodtak, és félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét.