Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
149 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Dicsérjétek őt,
mikor szentjei összegyűlnek!
2 Izráel népe örüljön Teremtőjének!
Sion gyermekei örüljenek Királyuknak!
3 Dicsérjék nevét tánccal,
dobokkal és hárfával!
4 Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló,
szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!
5 Örüljenek hát szentjei a szabadításnak,
és ujjongjanak pihenőhelyükön!
6 Isten dicsérete legyen torkukban,
kétélű kard a kezükben,
7 hogy bosszút álljanak az idegeneken,
és megbüntessék a népeket,
8 hogy láncra verjék királyaikat,
vasbilincsbe vezéreiket,
9 végrehajtsák rajtuk Isten írott ítéletét!
Dicsőségére lesz ez
az Örökkévaló minden szentjének!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Kilencedik csapás: sötétség
21 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Emeld föl kezed az égre, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén! Olyan sűrű lesz a sötétség, hogy tapintani lehet!” 22 Amikor Mózes fölemelte karjait az égre, sűrű sötétség takarta be Egyiptomot három napig. 23 Az egyiptomiak nem is látták egymást, és ki sem mozdultak házaikból. Csak ott volt világosság, ahol Izráel népének családjai laktak.
24 A fáraó ismét hívatta Mózest, és ezt mondta neki: „Rendben van, menjetek mindannyian, és áldozzatok az Örökkévalónak! Vihetitek családtagjaitokat is, csak nyájaitokat és csordáitokat hagyjátok itt!”
25 Mózes azonban nem engedett: „Nem, elvisszük magunkkal összes jószágunkat is! Bele kell egyezzél, hogy a saját állatainkból adjunk égőáldozatot és véresáldozatot az Örökkévalónak! 26 Jószágaink közül nem hagyunk itt egyetlen egyet sem, mert azok közül kell áldozatra valót választanunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Amíg arra a helyre nem érünk, még mi magunk sem tudjuk, milyen állatokat kell majd föláldoznunk.”
27 Az Örökkévaló ezúttal is megkeményítette a fáraót, aki ezután már egyáltalán nem akarta elengedni Izráel népét. 28 Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Vigyázz, hogy többé ne lássalak, mert akkor meghalsz!”
29 Mózes így felelt: „Ebben az egy dologban igazad van: engem többé nem látsz!”
15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[a]
16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[b] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.
18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:
„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[c]
19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:
„Féltékennyé teszlek benneteket
oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[d]
20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:
„Megtaláltak azok,
akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[e]
21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:
„Egész nap kitárt karokkal vártam
erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
és nem akar követni.”[f]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center