Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltáréneke.
83 Istenem, kérlek, ne hallgass!
Ne maradj csendben, szólj!
Ne hallgass, Uram!
2 Nézd, támadásra készülnek ellenségeid,
gyűlölőid lázadoznak ellened!
3 Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen,
tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.
4 Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen!
Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”
13 Istenem, söpörd el őket,
ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”,[a]
szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!
14 Pusztítsd el ellenségeinket,
mint tűz az erdőt,
mint bozóttűz a dombokat!
15 Viharod kergesse őket,
forgószéllel rémítsd meg őket!
16 Borítsa szégyen az arcukat,
hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,
s hogy téged keressenek!
17 Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,
alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!
18 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!
Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!
Tudják meg, hogy Felséges vagy
az egész Földön!
10 Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.”
11 Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló? 12 Most hát indulj el, mert én veled leszek, és megtanítalak arra, hogy mit mondj!”
13 Mózes azonban így könyörgött: „Ó, Uram, kérlek, küldj akárkit, csak ne engem!”
14 Ekkor már az Örökkévaló megharagudott Mózesre: „Rendben van! Akkor itt van a bátyád, Áron, a lévita! Tudom, hogy ő igazán jól tud beszélni! Már jön is eléd. Hogy fog örülni, amikor találkoztok! 15 Te beszélj vele, és add a szájába az én szavaimat! Én leszek a te száddal, és Áron szájával, és megtanítalak mindkettőtöket, hogy mit tegyetek. 16 Áron fog szólni a néphez helyetted. Olyan lesz számodra, mintha a szájad lenne, te pedig olyan leszel az ő számára, mintha istene lennél. 17 Vedd a kezedbe a pásztorbotodat, s azzal vidd véghez a jeleket.”
Mózes visszaindul Egyiptomba
18 Mózes ezután visszatért apósához, Jetróhoz, és ezt mondta: „Kérlek, engedj el, hadd menjek vissza a rokonaimhoz Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még!”
„Menj békével!” — válaszolta Jetró.
19 Az Örökkévaló még Midjánban szólt Mózesnek: „Most már nyugodtan visszatérhetsz Egyiptomba! Mind meghaltak, akik halálra kerestek téged.”
20 Mózes tehát szamárra ültette a feleségét, meg a fiait, és útnak indultak Egyiptomba. Kezébe vette az Isten botját — így utaztak.
21 Útközben az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, gondod legyen rá, hogy véghezvidd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre felhatalmaztalak! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és nem fogja szabadon engedni népemet. 22 Akkor ezt mondd a fáraónak: »Így szól az Örökkévaló: Izráel az én fiam, elsőszülöttem. 23 Megmondtam neked, hogy engedd szabadon a fiamat, hogy imádhasson engem. De mivel makacsul ellenszegültél, hamarosan megölöm az elsőszülött fiadat.«”
Cippóra bölcsessége
24 Útközben, egy éjszakai szálláson az Örökkévaló Mózes elé állt, és meg akarta ölni őt.[a] 25 Cippóra, Mózes felesége azonban fogott egy éles követ, és körülmetélte a fiát. A levágott bőrt odadobta a lábához,[b] és ezt mondta: „E vér által a jegyesem vagy.” 26 Amikor Isten már nem akarta megölni Mózest, Cippóra ismét azt mondta: „E vér által a jegyesem vagy, a körülmetélés miatt.”
Mózes Egyiptomba érkezik
27 Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél[c] találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát. 28 Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.
29 Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit. 30 Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes[d] pedig bemutatta nekik a csodajeleket. 31 A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.
Jézus üzen a szárdiszi gyülekezetnek
3 „A szárdiszi gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az, akinél Isten hét Szelleme és a hét csillag van: »Jól ismerem mindazt, amit teszel, és tudom, hogy élőnek hívnak, pedig valójában halott vagy. 2 Ébredj fel! Erősítsd meg azt, amiben még van élet, mielőtt meghalna, mert amit eddig tettél, azt Istenem hiányosnak találta. 3 Emlékezz vissza arra, amit hallottál és elfogadtál — vedd a szívedre, és engedelmeskedj annak! Változtasd meg a szívedet és az életedet!
De ha nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában.
4 Vannak azonban néhányan közöttetek Szárdiszban, akik tisztán megőrizték a ruhájukat. Ők velem együtt járnak majd, mert méltók rá. 5 Aki győz, az fehér ruhát viselhet, és nem húzom ki a nevét az Élet Könyvéből, hanem kihirdetem Atyám és angyalai előtt, hogy ez a győztes hozzám tartozik!
6 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center