Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

Isten jóra fordította még a rosszat is

¹⁵ József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!” ¹⁶ Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy ¹⁷ adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!”

József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. ¹⁸ A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”

¹⁹ De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten! ²⁰ Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt! ²¹ Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.

²² Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt. ²³ József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.

József rendelkezik temetéséről

²⁴ Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” ²⁵ József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal^[a] az ő csontjait is. ²⁶ József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.

Óvakodjatok a farizeusok kovászától!^(A)

⁵ A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶ Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak: tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

⁷ Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”

⁸ Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? ⁹ Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezer emberre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰ Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és a maradékokkal teli kosarakra? ¹¹ Hát nem értitek, hogy nem kenyérről beszéltem? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

¹² Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.