Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

A fáraó maga mellé emeli Józsefet

³⁷ A fáraónak és tanácsadóinak nagyon tetszett József terve. ³⁸ Ezért a fáraó így szólt hozzájuk: „Ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra, mint ez a fiatalember, akiben Isten szelleme lakik?”

³⁹ Azután Józsefhez fordult: „Mivel Isten neked mutatta meg mindezeket, nincs nálad bölcsebb és értelmesebb férfi! ⁴⁰ Téged bízlak hát meg, hogy viselj gondot egész birodalmamra! Népemet szavad kormányozza, és engedelmeskedjenek neked! Csak a királyi trón tesz engem hatalmasabbá nálad. ⁴¹ Most azért egész Egyiptom kormányzójává teszlek téged!” ⁴² Ekkor a fáraó levette a pecsétgyűrűjét, és József ujjára húzta. Majd megparancsolta, hogy Józsefet öltöztessék rangjának megfelelő finom lenvászon ruhába, és arany láncot tett a nyakába.

⁴³ Azután elrendelte, hogy a fáraó második harci szekerén hordozzák körbe Egyiptomban, és kiáltsák: „Térdeljetek le József előtt!” Így tette a fáraó őt egész Egyiptom kormányzójává. ⁴⁴ Ezt mondta a fáraó Józsefnek: „Jóllehet én vagyok Egyiptom királya, de tudtod és beleegyezésed nélkül még a kisujját se mozdítsa senki országomban!” ^45-46 A fáraó egyiptomi nevet adott Józsefnek: attól kezdve Cáfenat-Panéah^[a]-nak hívták.

Azután a fáraó Józsefhez adta feleségül Ászenatot, Potiferának, Ón papjának leányát. Így lett József 30 éves korában egész Egyiptom kormányzója. Ezután kiment a fáraó palotájából, és keresztül-kasul bejárta egész Egyiptom földjét.

A bőség hét éve

⁴⁷ Elkezdődtek a bőség évei, s ezalatt tele marokkal ontotta termését a föld egész Egyiptomban. ⁴⁸ József munkához látott: megszervezte, hogy minden városba gyűjtsék be a környező földekről a termés nélkülözhető részét, s ezt raktárakban helyezte el. ⁴⁹ A bőség hét éve alatt olyan rengeteg sok gabonát halmozott föl, mint a tenger partján a homok. A végén már nem is vették számba, csak gyűjtötték raktárakba a sok termést.

⁵⁰ Még mielőtt a szűk esztendők elkezdődtek volna, két fia született Józsefnek feleségétől, Ászenattól, aki Potiferának, Ón papjának leánya volt. ⁵¹ Elsőszülöttjét Manassénak nevezte József, mert azt mondta: „Bizony, elfeledtette^[b] velem Isten minden keserűségemet, és apám családját!” ⁵² Második fiának az Efraim nevet adta, mert ezt mondta: „Megszaporított^[c] engem Isten szenvedésem földjén.”

A hét szűk esztendő

⁵³ Azután elmúltak a bőséges termést hozó évek, ⁵⁴ és elkezdődött a hét szűk esztendő. Pontosan úgy történt, ahogy József előre megmondta. Sem Egyiptomban, sem a környező országokban nem termett a föld, és mindenhol éheztek az emberek. Egyiptomban azonban bőven volt gabona, mivel József még idejében elraktározta. ⁵⁵ Amikor az egyiptomi nép is éhezni kezdett, kenyérért könyörögtek a fáraóhoz, aki ezt mondta: „Forduljatok Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond!”

⁵⁶ Mindenhol a földön éhínség uralkodott, de akkor József megnyitotta raktárait, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Az éhínség pedig egyre súlyosabban nehezedett az emberekre. ⁵⁷ A környező országokban is elhatalmasodott az éhínség, emiatt mindenki Egyiptomba ment gabonát vásárolni.

¹⁹ Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból néhány zsidó érkezett a városba. Ezek addig uszították az embereket Pál ellen, amíg sikerült meggyőzniük a lisztrai lakosokat, akik azután megkövezték Pált. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból. ²⁰ De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbmentek Derbébe.

²¹ Derbében is hirdették az örömüzenetet, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután Pál és Barnabás visszatért Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába. ²² Mindenhol megerősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” — mondták nekik. ²³ Minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek, majd böjtöléssel és imádkozással az Úr kegyelmére bízták őket, akiben hittek.

²⁴ Pizidián át Pamfiliába, majd ²⁵ Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömüzenetet. Azután Attáliába érkeztek, ahol ²⁶ hajóra szálltak.

Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába

Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.

²⁷ Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Előttük Pál és Barnabás mindenről beszámolt, amit Isten velük tett. Elmondták, hogy Isten hogyan nyitotta meg a kaput az Izráelen kívüli népek előtt, hogy ők is higgyenek Jézusban. ²⁸ Majd hosszú időt töltöttek ott a tanítványokkal.