Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávidé.
28 Örökkévaló, Kősziklám, hozzád kiáltok segítségért!
Ne fordulj el tőlem némán!
Ha nem válaszolsz, én is olyan leszek,
mint akik a sírba hullanak.
2 Halld meg segélykiáltásomat!
Téged hívlak, feléd nyújtom kezem,
aki a Szentek Szentjében laksz!
3 Kérlek, ne pusztíts el a gonoszokkal együtt,
akik békességgel köszöntik szomszédaikat,
szívük pedig tele rosszindulattal.
4 Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
Ami rosszat mások ellen terveztek,
az történjen velük!
Bánj velük úgy, ahogy ők másokkal!
Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
5 Mivel nem törődnek az Örökkévaló tetteivel,
sem kezének munkájával,
ezért az Örökkévaló lerombolja őket,
hogy fel nem épülnek soha többé!
6 Áldott az Örökkévaló,
mert válaszolt könyörgésemre!
7 Ő az én erőm és védelmezőm,
benne bízom!
Megsegített engem, ezért vigadok,
énekemmel dicsérem őt!
8 Az Örökkévaló ereje valóságos,
ő a biztos menedék,
aki megmenti felkentjét.
9 Örökkévaló, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
te légy a pásztoruk,
emeld karodba[a] őket örökké!
József megmagyarázza a két főember álmát
40 Egy idő múlva két új fogoly érkezett a börtönbe, ahol József raboskodott: az egyiptomi király főpohárnoka és a királyi pékmesterek főnöke. Valamit vétettek uruk, a fáraó ellen, aki megharagudott rájuk, és abba a börtönbe vetette őket, amely a testőrök parancsnokának felügyelete alatt állt. 4 A testőrparancsnok Józsefre bízta a két újabb foglyot is, hogy viselje gondjukat. Jó ideig ott raboskodtak.
5 Egyik éjjel mindkét fogoly álmodott valamit. Álmaik különböztek, és a jelentésük is más volt. 6 Másnap reggel, amikor József bement hozzájuk, látta, hogy nagy gondban vannak. 7 Meg is kérdezte őket: „Miért vagytok ilyen szomorúak?”
8 „Mert mind a ketten álmodtunk valamit az éjjel, és nem értjük, mit jelent. Nincs senki, aki megmagyarázza” — felelték azok.
„Bizony, az álom helyes értelmezését egyedül Isten tudhatja — mondta József. — De mondjátok csak el, mit álmodtatok!”
9 Akkor a főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek: „Szőlőtőkét láttam álmomban, 10 amelynek három vesszeje előbb kirügyezett, majd kivirágzott és termést érlelt. 11 Kezemben volt a fáraó serlege, fogtam a szőlőfürtöket, belefacsartam, majd odanyújtottam a fáraónak.”
12 József ezt mondta: „Ennek a következő a magyarázata: a három vessző három napot jelent. 13 Három nap múlva a fáraó kiemel innen, és visszahelyez előbbi állásodba. Attól kezdve ismét te adod a fáraó kezébe a kelyhet, mint azelőtt.
14 De kérlek, gondolj rám, amikor majd jól megy a sorod! Szólj rólam a fáraónak, hogy emeljen ki ebből a börtönből. 15 Mert elraboltak engem, és idehoztak a szülőföldemről, a héberek földjéről, és itt sem tettem semmi rosszat, mégis börtönbe vetettek.”
16 Mikor a pékmesterek főnöke látta, hogy milyen kedvező a magyarázat, ő is elmondta álmát: „Én meg azt álmodtam, hogy egymás tetején három süteményes kosár volt a fejemen. 17 A legfelső kosárból azonban a madarak csipegették a fáraó számára készült süteményeket.”
18 József ezt mondta: „Álmod ezt jelenti: a három kosár, három nap. 19 Három nap múlva a fáraó téged is kiemel innen, de fejedet véteti. Tested akasztófára kerül, és keselyűk fogják szaggatni.”
20 Valóban így is lett: három nap múlva következett a fáraó születésnapja. Ebből az alkalomból a fáraó nagy lakomát rendezett a főembereinek és hivatalnokainak. Ekkor kihozatta a börtönből a főpohárnokot és a pékmesterek főnökét. Az összegyűlt vendégek előtt 21 a főpohárnokot visszahelyezte tisztségébe, hogy ismét ő adja a kelyhet a fáraó kezébe. 22 Ugyanakkor halálra ítélte a pékmesterek főnökét, akit kivégeztek, majd a testét fára akasztották.
Mindez pontosan úgy történt, ahogy József értelmezte a két főember álmát.
23 Ennek ellenére a főpohárnok teljesen elfelejtkezett Józsefről.
Jézus lecsendesíti a vihart(A)
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center