Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
15 Én pedig szemtől szembe
meglátom arcodat az igazságban!
Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek
és meglátlak téged!
Ne félj, mert megváltottalak!
43 De most azt mondja az Örökkévaló,
aki teremtett téged, Jákób,
aki téged alkotott, Izráel:
„Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Mikor vízen kelsz át,
veled vagyok.
Ha folyókon,
azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül,
téged meg nem éget,
lángja nem emészt meg,
3 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Izráel Szentje, Szabadítód.
Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe.
Etiópiát és Szebát adtam érted,
hogy enyém lehess.
4 Mivel drága vagy nekem,
kedves és értékes,
s mert nagyon szeretlek,
hát népeket adok érted,
s életedért cserébe nemzeteket.
5 Ne félj, mert melletted vagyok,
elhozom keletről fiaidat,
összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
6 Parancsolok északnak: add ide fiaimat!
Szólok délnek: ne tartsd vissza őket!
Hozzátok vissza fiaimat messziről,
s leányaimat a föld pereméről!
7 Mindenkit, aki nevemet viseli,
akit dicsőségemre teremtettem,
akit magam alkottam és formáltam.
Enni ad több, mint négyezer embernek(A)
32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33 „Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok.
34 Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?”
„Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.”
35 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. 36 Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Utána összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokkal. 38 A tömegben körülbelül négyezer férfi volt, s rajtuk kívül még az asszonyok és a gyerekek. 39 Miután Jézus elbocsátotta az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center