Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

²² Azonban a saját családját: két feleségét, a két másodfeleségét és a tizenegy fiát még aznap este átvitte a Jabbók-patak gázlóján a túlsó partra. ²³ Azután az állatait is átvitte a gázlón.

Jákób küzd az ismeretlen férfival

²⁴ Miután mindezt elvégezte, Jákób egyedül maradt a patak innenső partján egész éjjel. Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg, akivel Jákób egészen hajnalig küzdött. ²⁵ Amikor az idegen látta, hogy nem bír Jákóbbal, ráütött a csípőjére. Ettől Jákób forgócsontja kificamodott.

²⁶ Az ismeretlen ekkor azt mondta: „Engedj el, mert hajnalodik!”

„Semmiképpen — válaszolta Jákób —, amíg meg nem áldasz engem!”

²⁷ Akkor az megkérdezte: „Mi a neved?”

Jákób beismerte: „Jákób^[a] vagyok.”

²⁸ Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel^[b] lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”

²⁹ Jákób megkérdezte: „Kérlek, áruld el te is a neved!”

De az ismeretlen visszakérdezett: „Miért akarod tudni a nevem?” — azután megáldotta Jákóbot.

³⁰ Jákób ekkor fölkiáltott: „Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem!” Ezért nevezte Jákób azt a helyet Penúélnek^[c]. ³¹ A nap éppen akkor kelt föl, amikor Jákób elhagyta Penúélt, és átkelt a gázlón. Csak sántítva tudott járni a csípősérülése miatt.

Dávid imádsága.

Isten és Izráel népe

9 Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, ² hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, ³ hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! ⁴ Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. ⁵ Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott!^[a] Ámen.

Jézus enni ad több, mint ötezer embernek^(A)

¹³ Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból. ¹⁴ Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket.

¹⁵ Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!”

¹⁶ Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”

¹⁷ „Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték.

¹⁸ „Hozzátok ide!” — mondta Jézus. ¹⁹ Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották. ²⁰ Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal. ²¹ Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.