Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
105 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét,
hirdessétek a népeknek tetteit!
2 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
3 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
4 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe!
5 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
6 ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!
7 Az Örökkévaló a mi Istenünk,
határozatai az egész földön érvényesek.
8 Örökké megtartja Szövetségét,
nem felejti szavát soha,
amit ezer nemzedéknek ígért,
9 Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött,
ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.
10 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
11 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
45 hogy népe megtartsa rendelkezéseit,
és kövesse tanítását.
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Jákób családja gyarapodik
31 Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt. 32 Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek[a] nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!” 33 Azután ismét várandós lett, és megint fiút szült, akit Simeonnak nevezett el, mert azt gondolta: „Bizony, az Örökkévaló meghallotta[b], milyen megvetett vagyok! Ezért adta nekem ezt a fiút.”
34 Később ismét fogant, és harmadszorra is fia született, akit Lévinek[c] nevezett, mert azt gondolta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki!”
35 Ezek után Lea ismét áldott állapotba került, és újra fiút szült, akit Júdának nevezett, mert azt mondta: „Most már dicsérem az Örökkévalót!” Azután Lea nem szült egy ideig.
30 Ráhel látta, hogy nem tud Jákóbnak gyermeket szülni, emiatt féltékeny lett nővérére, Leára. Jákóbnak pedig azt mondta: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!”
2 Jákób ezért nagyon megharagudott rá, és így válaszolt: „Isten vagyok én, hogy gyermeket adjak neked?! Ha ő nem engedi, hogy szülj, akkor mit tehetek én?”
3 Ráhel akkor ezt felelte: „Nézd, itt van a szolgálóm, Bilha! Hálj vele, és ha majd gyermeket szül neked, az az én gyermekem lesz!”
4 Így hát Ráhel odaadta Jákóbnak Bilhát másodfeleségül. Jákób Bilhával hált, 5 aki fogant és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor Ráhel ezt mondta: „Isten fiút adott nekem! Meghallgatta könyörgésemet, és a javamra ítélt!”[d] Ezért nevezte a fiút Dánnak.
7 Egy idő múlva Bilha, Ráhel szolgálója, ismét fiút szült Jákóbnak. 8 Ráhel akkor így kiáltott föl: „Nagy küzdelmet vívtam a nővéremmel, és győztem!” Ezért nevezte a fiút Naftálinak[e].
9 Lea úgy gondolta, hogy ő már nem fog többet szülni, ezért a szolgálóját, Zilpát adta Jákóbnak másodfeleségül. 10 Ezután Zilpa is fiút szült Jákóbnak, 11 és Lea örömében így kiáltott: „Milyen váratlan szerencse!” Ezért nevezte a fiút Gádnak[f]. 12 Azután Zilpa ismét fiút szült Jákóbnak, 13 és Lea megint ujjongott: „Milyen áldott vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem az asszonyok!” Ezért a fiút Ásérnek[g] nevezte.
14 Ezek után történt, hogy Rúben búzaaratáskor kiment a mezőre, ahol mandragórát[h] talált, amelyet anyjának, Leának adott. Ezt Ráhel észrevette, és ő is kért belőle: „Lea, kérlek, adj nekem is a fiad mandragórájából!”
15 De Lea elutasította: „Nem elég, hogy a férjemet elhódítottad tőlem, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?”
Ráhel ezt felelte: „Jól van, akkor ma éjjel háljon veled Jákób, csak add nekem azt a mandragórát!” Így hát megegyeztek.
16 Aznap este, mikor Jákób hazafelé tartott a mezőről, Lea eléje sietett, és ezt mondta: „Ma este hálj velem, mert így egyeztünk meg Ráhellel. Megfizettem neki a fiam által talált mandragórával.” Így is történt: aznap éjjel Jákób Leával hált, 17 aki ismét fogant, majd fiút szült, mert Isten meghallgatta a kérését. 18 Ötödik fiának születésekor Lea ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, amiért odaadtam szolgálómat a férjemnek!” Ezért a fiát Issakárnak[i] nevezte.
19 Később Lea hatodszor is fiút szült Jákóbnak. 20 Ekkor így kiáltott föl: „Milyen gazdagon megajándékozott Isten! Most már biztosan megbecsül engem a férjem, hiszen hat fiút szültem neki!” Ezt a fiát pedig Zebulonnak[j] nevezte.
21 Azután Lea leányt szült Jákóbnak, akit Dinának nevezett.
22 Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen. 23 Így hát végre ő is áldott állapotba került, és fiút szült Jákóbnak. Akkor örömében így kiáltott föl: „Isten végre levette rólam a meddőség szégyenét!” 24 Elsőszülöttjét Ráhel Józsefnek[k] nevezte, mert azt mondta: „Adjon még őhozzá az Örökkévaló nekem másik fiút is!”
A farizeusok csodát kívánnak Jézustól(A)
38 Ekkor néhány farizeus és törvénytanító azt kérte Jézustól, hogy bizonyítékul tegyen valami csodát.
39 Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen[a] nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt kíván bizonyítékul, de nem fognak más csodát látni, csupán azt, amely Jónás[b] prófétával történt! 40 Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a nagy tengeri lény gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld belsejében.
41 Ninive[c] lakói egyszerre támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik őket, mert ők Jónás üzenetére megváltoztatták az életüket. Hozzátok pedig eljött valaki, aki nagyobb Jónásnál, mégsem hallgattok rá! 42 Az ítélet napján Dél királynője[d] együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket, mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Hozzátok pedig az jött el, aki nagyobb Salamonnál, mégsem hallgattok rá!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center