Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

²¹ „A népek szeme láttára hajtom végre ítéletem, megmutatom nekik dicsőségem: kezem lesújt Gógra és seregére. ²² Attól a naptól fogva mindörökre Izráel népe is tudja és elismeri, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló! ²³ Megértik a nemzetek is, hogy Izráel népét a saját gonoszsága miatt hurcolták száműzetésbe. Mivel hűtlenül elhagytak engem, azért vetették fogságba őket, azért fordultam el tőlük. Átadtam népem ellenségeik kezébe, s kiszolgáltattam őket a gyilkos fegyvereknek. ²⁴ Mivel bűneikkel bemocskolták magukat, ezért én is tisztátalan életük és bűntetteik szerint bántam velük, arcomat pedig elfordítottam tőlük.”

²⁵ Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ettől kezdve fordítok Jákób sorsán, megkegyelmezek Izráel egész népének, és féltékenyen vigyázok szent nevemre. ²⁶ Amikor biztonságban laknak földjükön, nem kell többé félniük senkitől, elfelejtik minden korábbi szégyenüket, és elfelejtik minden hűtlenségüket, amit ellenem vétettek. ²⁷ Mert visszahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket ellenségeik földjéről. Sok nép szeme láttára általuk bizonyítom be, hogy szent vagyok! ²⁸ Megértik akkor mind, és elismerik, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki száműztem őket a népek közé, de ismét össze is gyűjtöm őket földjükön. Senkit közülük többé ott nem hagyok! ²⁹ Kiárasztom rájuk Szellemem, Izráel egész népére kiárasztom, s többé arcomat tőlük el nem fordítom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Isten ígéretei és esküje Ábrahámnak

¹³ Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött. ¹⁴ Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.”^{[a] 15} Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért.

¹⁶ Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. ¹⁷ Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött azoknak, akiknek az ígéreteket tette. Tehát Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg.

¹⁸ Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. ¹⁹ Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében^[b] kapaszkodik meg, ²⁰ ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.