Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
139 Örökkévaló, megvizsgáltál,
és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek,
ismered még gondolataimat is.
Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok,
látod, mikor lefekszem,
minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám,
te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől,
előttem is, mögöttem is te jársz,
rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte,
fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak?
Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel,
ott vagy,
ha a holtak közé fekszem,
ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék,
és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne,
jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem,
az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől,
neked még az éjszaka is világos, mint a nappal,
a sötétség pedig világosság!
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem!
Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24 Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék!
Vezess engem az örök élet ösvényén!
Vizet öntök a szomjas földre
44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2 Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,[a]
3 mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4 Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
Isten megmentő kegyelme erősebb a Törvénynél
2 Ha pedig ez így van, még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre megtanítottak bennünket. Vigyázzunk, hogy senki és semmi el ne térítsen ezektől!
2 Amit Isten az angyalokon keresztül mondott, az érvényesnek és igaznak bizonyult. Ezért, amikor Izráel népe nem engedelmeskedett a Törvénynek, hanem ellene szólt vagy tett valamit, megkapta méltó büntetését. 3 Isten megmentő kegyelme azonban, amelyet felkínált nekünk, sokkal hatalmasabb! Ezért még kevésbé kerülhetjük el a büntetést, ha nem törődünk a kegyelemmel! Hiszen először maga az Úr Jézus hirdette Isten megmentő kegyelmét! Azok pedig, akik személyesen hallották őt, tanúsítják, hogy mindez igaz. 4 De maga Isten is bizonyította, hogy ez az üzenet igaz: jelekkel, csodákkal, sokféle természetfölötti jelenséggel és a Szent Szellem ajándékaival. Ezeket az ajándékokat Isten úgy osztja szét az emberek között, ahogyan ő akarja.
Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket
5 Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk:
„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
8 és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]
Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center