Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A menyasszony
8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
gazellaként szökell a dombokon.
9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
eljött a madárdal ideje,
gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!”
Jákób családja gyarapodik
31 Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt. 32 Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek[a] nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!” 33 Azután ismét várandós lett, és megint fiút szült, akit Simeonnak nevezett el, mert azt gondolta: „Bizony, az Örökkévaló meghallotta[b], milyen megvetett vagyok! Ezért adta nekem ezt a fiút.”
34 Később ismét fogant, és harmadszorra is fia született, akit Lévinek[c] nevezett, mert azt gondolta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki!”
35 Ezek után Lea ismét áldott állapotba került, és újra fiút szült, akit Júdának nevezett, mert azt mondta: „Most már dicsérem az Örökkévalót!” Azután Lea nem szült egy ideig.
Jézus megmossa a tanítványai lábát
13 Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.
2 Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. 3 Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. 4 Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. 5 Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.[a]
6 Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”
7 Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
8 Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”
„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.
9 Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”
10 Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” 11 Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.
12 Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? 13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. 14 Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. 16 Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center