Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
„Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
előkelői mind a kegyeidet keresik!”
13 Milyen gyönyörű a királylány,
arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
szüzek és barátnői követik,
együtt jönnek a király elé.
15 Ujjongó örömmel vezetik őket,
így jönnek a Király palotájába.
16 Őseid helyébe fiaid lépnek,
s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
17 Nevedre minden nemzedék emlékezik,
örökké dicsérnek téged a népek!
18 Jákób bement apjához és köszöntötte: „Atyám!”
„Hallom, fiam! — mondta Izsák — de te melyik vagy?”
19 „Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Teljesítettem a kívánságodat, ülj fel hát, kérlek, és egyél a vadpecsenyéből, amelyet neked készítettem! Azután áldj meg, kérlek!” — felelte Jákób az apjának.
20 Izsák ezt kérdezte: „Fiam, hogy tudtál ilyen hamar zsákmányt ejteni?”
„Istened, az Örökkévaló hozta elém a vadat” — mondta Jákób.
21 Izsák ezt mondta: „Gyere csak közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg! Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?”
22 Ekkor Jákób közelebb lépett apjához, Izsák pedig megtapogatta, és ezt mondta: „A hangod Jákóbé, de a karjaid Ézsau karjai.” 23 Nem ismerte fel Jákóbot, mert annak karjait a kecske szőre borította, és tapintásra olyannak tűnt, mint Ézsau karja. Így Izsák Jákóbot áldotta meg. 24 Azután még egyszer megkérdezte: „Fiam, Ézsau, valóban te vagy az?” Jákób pedig megerősítette: „Igen, atyám, én vagyok!”
Izsák megáldja Jákóbot
25 „Hozd hát ide az ételt, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, és utána megáldalak!” Jákób eléje tette az ételt, Izsák pedig megette. Majd Jákób borral kínálta apját, és ő megitta. 26 Akkor Izsák ezt mondta: „Gyere ide, fiam, csókold meg az arcom!” 27 Amikor Jákób megcsókolta apja arcát, Izsák megérezte Ézsau ruháinak jó illatát, és megáldotta a fiát:
„Ez a fiam ruhájának illata!
Mint a jó illatú mező,
amelyet az Örökkévaló megáldott!
28 Adjon az Isten neked, fiam,
égi harmatot,
termékeny földet,
bőséges termést,
búzát és bort!
29 Népek szolgáljanak neked,
nemzetek hajoljanak meg előtted,
légy ura rokonaidnak,
hajoljanak meg előtted testvéreid!
Átkozott, aki téged átkoz,
de legyen áldott, aki téged áld!”
Jézus hálát ad az Atyának(A)
21 Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22 Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút igazán, csak az Atya — ahogyan az Atyát is csak a Fiú ismeri igazán, és azok, akiknek a Fiú kijelenti őt.”
23 Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok! 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center