Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
4-5 Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben, az Örökkévaló Templomának új udvara előtt, hogy az Örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget.
Jósafát király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott:
Jósafát imádsága
6 „Örökkévaló, őseink Istene! Nem te vagy-e a Menny Istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött? Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened! 7 Nem te vagy-e, aki e föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izráel elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak? 8 Izráel azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a Templomot, amelyről te mondtad, hogy 9 ha majd bármiféle csapás ér bennünket — háború, ítélet, betegség, éhínség —, és megállunk jelenlétedben, e Templom előtt — mert neved benne lakik —, és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz, és megmentesz bennünket.
10 És most itt vannak ezek az ammoniak, moábiak és a Széír hegyvidékén lakó népek! Örökkévaló, te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izráel, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.[a] 11 Lásd meg Örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül! 12 Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”
7 A futásotok igazán szépen indult. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? 8 Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket. 9 Egy kevés kovász is megkeleszti az egész tésztát.[a] 10 Bízom az Úrban, hogy végül mégsem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, amelyre tanítottalak benneteket. De aki összezavar titeket — bárki is legyen —, megkapja méltó büntetését!
11 Testvéreim! Ha én még mindig a körülmetélkedést terjesztem — amint azt egyesek állítják —, akkor miért üldöznek engem továbbra is? Hiszen, ha még mindig a körülmetélést hirdetném, akkor a Keresztről[b] szóló tanításom nem okozna botrányt. 12 Bárcsak azok, akik titeket megzavarnak, a körülmetélkedésükön túlmenően még ki is herélnék[c] magukat!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center