Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Hágár és Izmáel

16 Száraj, Abrám felesége nem szült még gyermeket, de volt egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár. ² Azt mondta hát Száraj Abrámnak: „Kérlek, figyelj rám! Az Örökkévaló nem engedte meg, hogy gyermeket szüljek. Tedd meg hát a kedvemért, hogy hálj a szolgálómmal, Hágárral — akkor talán ő majd szül neked gyermeket, akit a sajátomnak tekinthetek!” Abrám beleegyezett. ³ Így hát Abrám felesége, Száraj a férjének ajándékozta Hágárt, egyiptomi szolgálóját, hogy Abrám felesége legyen^[a]. Ez tíz évvel azután történt, hogy Abrám Kánaán földjére érkezett.

⁴ Abrám együtt hált Hágárral, aki várandós lett. Mikor azonban Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, úrnőjét, Szárajt már nem tisztelte úgy, mint addig. ⁵ Ezt azután Száraj elpanaszolta Abrámnak: „Látod, hogy viselkedik velem Hágár, és te nem teszel semmit! Igaz, én adtam neked a szolgálómat, de amióta terhes lett, már nem tisztel úgy, mint azelőtt! Az Örökkévaló legyen bíró közted és közöttem!”

⁶ Abrám így felelt: „Száraj, Hágár mégiscsak a te szolgálód! Tegyél vele, amit akarsz!” Ettől fogva Száraj keményen és rosszul bánt Hágárral, aki végül megszökött úrnőjétől.

Az Örökkévaló megszólítja Hágárt

⁷ Hágár a Súrba vezető úton indult el, és éppen egy forráshoz ért, amikor az Örökkévaló angyala megjelent, és megszólította: ⁸ „Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész?”

„Úrnőm, Száraj elől menekülök” — válaszolta Hágár.

⁹ „Menj csak vissza úrnődhöz, és engedelmeskedj neki!” — mondta az Örökkévaló angyala.

¹⁰ Majd hozzátette: „Annyira megsokasítom utódaidat, hogy meg sem lehet őket számolni.”

¹¹ Azután ismét szólt hozzá:

¹³ Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?” ¹⁴ Ezért hívják azt a forrást ma is így: „Az Élő Isten forrása, aki lát engem” — ott található Kádés és Bered között. ¹⁵ Ezután Hágár visszatért, majd fiút szült Abrámnak, aki Izmáelnek nevezte a fiát.

Jézus üzen az efezusi gyülekezetnek

2 „Az efezusi gyülekezet angyalának ezt írd:

Ezt üzeni az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, és aki a hét arany olajmécs-tartó között jár: ² »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Tudom, hogy szorgalmas, türelmes és kitartó vagy, és hogy nem tűröd meg a gonoszokat magatok között. Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és rájuk bizonyítottad, hogy hazudnak. ³ Tudom, hogy az én nevemért türelmesen elszenvedted a megpróbáltatásokat, és nem fáradtál bele.

⁴ De van valami, ami nem tetszik nekem: a szereteted már nem olyan, mint kezdetben. ⁵ Emlékezz vissza, hol voltál, és honnan estél le! Változtasd meg a szíved és az életed! Térj vissza azokhoz, amiket kezdetben tettél, mert ha nem változol meg, eljövök hozzád, és az olajmécs-tartódat elveszem a helyéről. ⁶ Az viszont melletted szól, hogy gyűlölöd, amit a nikolaiták^[a] tesznek, mert azt én is gyűlölöm.

⁷ Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak megengedem, hogy egyen az Élet Fájáról, amely Isten Kertjében van.«”