Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

⁸ A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot.

Ábrahám elküldi Hágárt és Izmáelt

⁹ Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal.^{[a] 10} Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!”

¹¹ Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt. ¹² Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni! ¹³ Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!”

¹⁴ Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt.

Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott. ¹⁵ Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába, ¹⁶ maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt.

¹⁷ De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását! ¹⁸ Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!” ¹⁹ Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát.

²⁰ Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett. ²¹ Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget.

Dávid imádsága.

Haljatok meg a bűn számára, és éljetek Krisztusban!

6 Mi következik mindebből? Vétkezzünk továbbra is, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől? ² Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk továbbre is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára? ³ Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? ⁴ A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután — ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból — mi is új életre keljünk. ⁵ Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is. ⁶ Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái. ⁷ Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.

⁸ Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. ⁹ Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette. ¹⁰ Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él. ¹¹ Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára — Jézus Krisztusban.

²⁴ A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, a rabszolga sem nagyobb az uránál. ²⁵ A tanítvány elégedett lehet, ha olyan lesz, mint a mestere, vagy a rabszolga, mint az ura. Ha a családfőt a gonosz szellemek fejedelmének nevezték, akkor még rosszabb dolgokat fognak mondani a család többi tagjáról!”

Istent tiszteljétek, ne az emberektől féljetek!^(A)

²⁶ „Tehát ne féljetek tőlük, mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! ²⁷ Amit sötétben és titokban mondok nektek, azt a világosságban hirdessétek mindenkinek! Amit a fületekbe súgok, azt a háztetőkről kiáltsátok ki! ²⁸ Ne féljetek az emberektől, mert ők csak a testeteket képesek megölni, a lelketeket nem! Istent tiszteljétek és féljétek, aki mind a testet, mind a lelket el tudja pusztítani a gyehennában! ²⁹ Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér^[a], mégsem pusztulhat el közülük egy sem Mennyei Atyátok tudta nélkül! ³⁰ Ő még a hajszálaitokat is számon tartja, ³¹ tehát ne féljetek: ti sok-sok verébnél értékesebbek vagytok!”

Ki tartozik Jézushoz?^(B)

³² „Aki az emberek előtt vállalja, hogy hozzám tartozik, azt én is vállalom Mennyei Atyám előtt. ³³ Aki azonban nem vállal engem az emberek előtt, arról én is azt fogom mondani Mennyei Atyám előtt, hogy semmi köze hozzám.”

Jézus követésének ára^(C)

³⁴ „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak. ³⁵ Azért jöttem, hogy

³⁷ Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. ³⁸ Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem méltó rá, hogy hozzám tartozzon. ³⁹ Aki meg akarja tartani az életét, az el fogja veszíteni, aki viszont énértem feladja, az meg fogja találni.”