Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávid imádsága.

Isten megjelenik Jákóbnak Bételben

35 Ezután Isten szólt Jákóbhoz: „Kelj föl, menj fel Bételbe, és verj tábort! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől menekültél!”

² Jákób ekkor megparancsolta családjának és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen istenek bálványait, amelyeket eddig magatoknál tartottatok! Tisztálkodjatok meg, és vegyetek föl tiszta ruhát! ³ Azután menjünk föl Bételbe! Oltárt akarok ott építeni Istennek, aki meghallgatta, és teljesítette kérésemet, amikor bajban voltam. Ő mindeddig velem volt, akármerre jártam.”

⁴ A táborban mindenki átadta Jákóbnak a bálványokat, és a fülükben viselt karikákat — ő pedig elásta azokat a hatalmas tölgyfa alá, amely Sikem közelében van.

Az apostolok kiszabadulnak a börtönből

¹⁷ A főpap azonban megtelt irígységgel, és vele együtt a szadduceusok csoportja is, akik támogatták őt. ¹⁸ Ezért letartóztatták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.

¹⁹ De az Úr egyik angyala megjelent éjjel, kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette onnan az apostolokat, és azt mondta nekik: ²⁰ „Menjetek a Templom udvarába, és továbbra is hirdessétek a népnek az örök életet!” ²¹ Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az összegyűlteket.

Amikor a főpap megérkezett a kíséretével együtt, összehívta a Főtanácsot, vagyis Izráel vezetőinek testületét, majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat. ²² Az őrök oda is mentek, de nem találtak ott senkit. Visszamentek a Főtanácshoz és jelentették: ²³ „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. Mikor azonban bementünk, senkit sem találtunk odabent.” ²⁴ A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett. ²⁵ Ekkor valaki ezt a hírt hozta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!” ²⁶ Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.