Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

³ Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött,
    a dicsőséges Isten mennydörög,
    az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.
⁴ Az Örökkévaló hangja erős,
    az Örökkévaló hangja fenséges.
⁵ Az Örökkévaló hangja derékba töri
    a hatalmas cédrusfákat,
az Örökkévaló hangja összetöri
    még a libanoni cédrusokat is!
⁶ Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei,
    mint a borjak,
    és a Hermón, mint bivalyborjú.
⁷ Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.
⁸ Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag,
    Kádés pusztasága is megremeg.
⁹ Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat,
    és letarolja az erdőket.
De az Örökkévaló templomában
    mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”
¹⁰ Az Örökkévaló uralkodott,
    mint király, az Özönvíz felett.
Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik,
    ő a Király örökké!

¹¹ Az Örökkévaló ad erőt népének,
    és megáldja őket békességgel!

²⁶ Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
    mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
²⁷ Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
    és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
²⁸ Otthon van a szédítő magasban,
    nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
    ott tanyázik, az a kővára.
²⁹ Onnan kémleli prédáját,
    éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
³⁰ Fiókáit véres hússal táplálja,
    s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”

² „A Mindenhatóval akartál pereskedni,
    folytatod-e még, vagy feladod?
Aki Istennel akar perelni,
    hát feleljen neki!”

⁴ „Most látom csak, milyen parányi vagyok!
    Mit is felelhetnék neked?
Inkább hallgatok,
    és kezem a számra teszem.
⁵ Szóltam egyszer, vagy kétszer,
    de most már elhallgatok,
mondtam ugyan valamit,
    de többé nincs mit mondanom.”