Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
93 Uralkodik az Örökkévaló, mint Király!
Dicsőségbe öltözött, királyi méltóság a palástja,
s erejét öltötte magára!
Megerősítette a világmindenséget,
hogy szilárd legyen, ne inogjon.
2 Szilárdan áll trónod, Örökkévaló, ősidők óta,
mert öröktől fogva létezel.
3 A folyók hangja, Örökkévaló, egyre hangosabb,
hogy zúgnak, morajlanak,
a háborgó hullámok zaja egyre erősebb!
4 Hogy zúg a tenger!
Harsognak hatalmas hullámai!
Mégis, az Örökkévaló a magasságban
sokkal fenségesebb és hatalmasabb!
5 Törvényed és Szövetséged milyen bizonyos!
Házadat szentség ékesíti, Örökkévaló, mindörökké!
Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait(A)
22 Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.
23 Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében 24 ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. 25 De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? 26 Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! 27 Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.
28 Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. 29 Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.
30 Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. 31 Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”
32 Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 33 Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.
Ha ártatlanul szenvedtek
8 Végül pedig, éljetek egyetértésben és harmóniában! Ugyanaz a gondolkodásmód és törekvés legyen bennetek! Igyekezzetek egymást megérteni! Szeressétek egymást, mint igazi, jó testvérek! Legyetek együtt érzők és alázatosak! 9 Sohase bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik, se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg áldását. 10 Ahogyan az Írás mondja:
„Aki szereti az életét,
és jó napokat akar látni,
az ne mondjon semmi gonoszságot,
se ne hazudjon!
11 Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót,
keresse a békességet és őrizze meg!
12 Mert az Úr figyel az igaz emberekre,
és meghallgatja imádságukat,
de szembeszáll azokkal,
akik gonoszságot művelnek.”[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center