Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének.”

Isten szövetséget köt népével

24 Az Örökkévaló így szólt Mózesnek: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és veled együtt Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vezetői közül hetvenen! Boruljatok le egy kissé távolabb, ² azután egyedül te jöjj közelebb az Örökkévalóhoz! A többiek ne közeledjenek, és a nép se jöjjön föl a hegyre!”

³ Mózes elmondta a népnek mindazt, amit az Örökkévaló mondott: minden rendelkezését. Erre a nép egy akarattal így válaszolt: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott.”

⁴ Ezután Mózes leírta az Örökkévaló minden szavát.

Másnap kora reggel Mózes oltárt épített a hegy lábánál, majd 12 oszlopot állított föl, Izráel 12 törzse szerint. ⁵ Ezután küldött néhány fiatal férfit, hogy válasszanak ki bikákat, készítsék elő, és mutassák be azokat égő- és hálaáldozatul az Örökkévalónak az oltáron.

⁶ Az áldozati állatok vérét^[a] Mózes fogta fel edényekben, majd két részre osztotta. Az egyik felét az oltárra öntötte.

⁷ Majd felolvasta a nép előtt a Szövetség Könyvét, hogy mindenki hallja. A nép pedig ismét így válaszolt rá: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott, és engedelmeskedni fogunk!”

⁸ Mózes ekkor a vér másik felét a népre hintette, és ezt mondta: „Ez a vér pecsételi meg a szövetséget, amelyet az Örökkévaló kötött veletek mindezek szerint a felolvasott igék szerint.”

⁹ Ezután ment föl a hegyre Mózes, Áron, Nádáb, Abíhú és a 70 vezető. ¹⁰ Ott a hegyen látták Izráel Istenét, akinek lába alatt ragyogó kék drágakőhöz hasonló kövezet látszott, olyan, mint a tiszta égbolt. ¹¹ Izráelnek ezek a vezetői látták Istent, de ő mégsem emelt rájuk kezet,^[b] hanem együtt ettek és ittak.

Jézus megjelenik a Galileai-tónál

21 Később Jézus újra megjelent a tanítványoknak a Galileai-tónál. Ez így történt: ² együtt voltak Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még két tanítvány. ³ Simon Péter azt mondta: „Kimegyek halászni.”

Erre a többiek azt mondták: „Mi is veled megyünk.” El is indultak egy halászbárkával, és egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit.

⁴ Már reggel volt, amikor Jézus megállt a parton, de a tanítványok nem ismertek rá. ⁵ Megkérdezte tőlük: „Barátaim! Fogtatok-e valamit?”

„Semmit” — felelték a tanítványok.

⁶ Akkor Jézus ezt mondta: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok!” A tanítványok kivetették a hálót, de visszahúzni már nem tudták, olyan nagy volt a fogás.

⁷ Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta Péternek: „Az Úr van ott!” Amint Péter ezt meghallotta, felvette a felsőruháját — mert a munkához nekivetkőzött —, és beugrott a vízbe. ⁸ A többi tanítvány a partra evezett, és húzták a halakkal teli hálót. Nem voltak túl messze a parttól, csak mintegy száz méterre. ⁹ Amikor partot értek, ott egy tűzrakást láttak. A parázson halak sültek, és kenyér is volt ott. ¹⁰ Jézus megszólította őket: „Hozzatok néhány halat, amelyet most fogtatok!”

¹¹ Ekkor Simon Péter visszament a bárkához, és a partra húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal. De a háló, bár ilyen sok hal volt benne, mégsem szakadt szét. ¹² Azután Jézus hívta őket: „Gyertek, reggelizzetek meg!” A tanítványok nem merték megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy ő az Úr. ¹³ Jézus ekkor fogta a kenyeret, és odaadta nekik, majd a halakat is.

¹⁴ Ez volt a harmadik alkalom, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halálból.